Ölelj meg és menj (dedikált, aláírt) [antikvár]

A szerző által dedikált.
- Mindig együtt leszünk ezentúl - mondta Andor és a lány felé fordult. Eddig hanyatt feküdt és a mennyezetet figyelte, ahol valami furcsa kagylóba csillagok bújtak sorban egymásután és mind visszahőköltek, mert a kagyló is táncolt jobbra és balra. Talán, hogy a csillagok eltévesszék az irányt, de mégis mindig beletaláltak, s végül mindig visszahőköltek. - Miért mondasz ilyet? - kérdezte a lány és csak nézte tovább, hogyan libegnek a függönyön a rojtok. - így érzem! Nem mondhatok mást - Az ember mindig másként érez, amíg sötét van .. .