Olvass, bolyongj, szeress [antikvár]

Hány arca van Faludynak? Hány személyisége? Hány énje? Egyáltalán mi az, hogy „én" vagy költő-^'w? Azoknak van-e igazuk, akik úgy vélik, hogy az én az emberi lény legbelső, rendező központja^ vagy a költőnek, aki szerint az én egy megragadhatatlan, tünékeny fenomén? Hogyan építi a költő a személyiségét? Miben keresi élete értelmét? Hogyan küzd meg a kihívásokkal, a létfenyegetettséggel, az elmúlással? Hogyan alkotja meg önmagát? Hol bolyong? Mit olvas? Kiket, hogyan szeret? Mitől van sodrása, ereje, színe, íze, zamata a Faludy-szövegeknek? Mitől frissek, zsigeri élményt jelentők és mitől letehetetlenek a művei? Mitől könnyed és mégis mély a Faludy-vers? Miért szerethető? Mi a titka a páratlan népszerűségének? Az ízlésdiktátoroknak volna-e igazuk, hogy fanyalognak művei olvastán, vagy talán megszámlálhatatlan rajongója egyikének se lenne ízlése? Egyáltalán: mire tanít a Mester? Ilyen és ehhez hasonló kérdések foglalkoztattak Faludy műveinek olvasása közben. E könyv kísérlet arra, hogy mindezen kérdések fényében vizsgáljam Faludy alkotói személyiségét. A művekhez való közelítés módszere nem pozitivista, az elemzés nem terjed ki a Faludy-életmű minden részletére, hanem annak 7