Őrállók (dedikált) [antikvár]

A szerző által dedikált.
Miért elevenítjük fel egykori szolgálattevők emlékezetét? Az első ok az ige parancsa: „Emlékezzetek meg a ti elöljáróitokról, akik szólották néktek az Isten beszédét, és figyelmezvén az ő életük végére, kövessétek hitüket: Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz" (Zsid 13,7-8). A második a megmaradás történelmi parancsa. Ez Garay János megfogalmazásában így figyelmeztet minket: „Csak törpe nép felejthet ős nagyságot, csak elfajult kor hős elődöket..." A harmadik ok a mai presbiterek körében helyenként eluralkodó pesszimizmus. Ennek okait akaratlanul is Sütő András tálja fel. „Advent a Hargitán" című darabjának főszereplője (nálunk a feledhetetlen Sinkovits Imre tolmácsolásában) fájdalmasan így töpreng: „Uram, a holtakat ismeretlenségben tartod, még ezzel is növeled magányunkat." Nem. Isten nem foszt meg elődeinktől. A bajt mi idézzük fejünkre, ha megfeledkezünk róluk!