Organicus psychiatria az orvosi gyakorlatban (dedikált példány) [antikvár]

A mindennapi betegellátás velejárója, hogy a fekvőbetegosztályokra az alapellátás orvosa (aki általában nem az illető szakma szakorvosa) utalja be a beteget. Ebből is adódik, hogy az adott osztály orvosainak elmélyült ismeretekkel kell rendelkezniük határterületi kérdésekben. Ezek ismerete - természetesen - az orvostudomány minden területére érvényes. A neurológia és psychiatria határterületi kérdéseivel naponta kell szembesülni. Adott betegnél nem ritkán súlyos gondot jelenthet a differenciáldiagnostica, még ha gondolunk is a "határ túloldalára". Így derülhet ki, pl. az idegosztályra az alapellátásból beutaltról, hogy a feltételezett dementia valójában pseudodementia, a háttérben depressióval, ami viszont jól kezelhető. Vagy az elmeosztályra beutaltról, hogy schizophreniásnak jelzett beszédzavara valójában sensoros aphasia. De ugyanezek fordítva is igazak lehetnek. Gyakori a neurológia és psychiatria olyan "találkozása", amikor ugyanazt a tünetet, vagy tünetegyüttest okozhatja neurológiai-, de psychiatriai megbetegedés is. Ilyenkor különösen fontos a körültekintő differenciálás, az anamnesis, a részletes neurológiai és psychiatriai vizsgálat, valamint a kiegészítő vizsgálatok gondos összegezése...