Orgyánia (dedikált példány) [antikvár]

mire szamithat az olvasó? Egy fordított regényre, ami a végén kezdődik. Ott, hogy Zanza lovag megérkezik a vörös löszfalhoz, amely rácsúszik. Maga alá temeti. Egy szál piros szegfíí nő fölötte, hogy jelezze az emberek lovagunk iránti nosztalgiáját. A vérvörös nosztalgiát. Még sem teljesen fordított regényre, hiszen Zanza lovag feltámadása csak ezután következik. Vagy inkább a piros szegfíí történelem utáni történelme jön? A nyugdíjkiegészítő szegfííé, amelyet a nyugdíjjal együtt hoz a postás, s amely - főként télvíz idején - többe kerül, mint a napi fél liter tejre és fél kiló kenyérre feljogosító nyugdíj. Egy szokványos regényre. Minden úgy történik benne, mint az átlag regényekben. Ugyanis Zanza lovag én vagyok. Utálom, mint a vörös, mint a piros színt. Kivéve persze a nőknél ott lent, vagy fent. A csúszó löszfal is hazugság, éppúgy, mint a vörös szegfű. Löszön nem nő szegfű, csak gaz. Gaz, mint gazember. Gaz, mint gazdagság. Ugye, milyen ismerős kapcsolatok?