Ötven év a katedrán (dedikált példány) [antikvár]

Egy fiú elindul Gyermekkorom és a háborús évekGyermekkorNagyszüleim tíz-tizenkét holdas parasztemberek voltak. Abban az időben a gazdálkodó embereknek a föld volt a minden, miként ma a pénz. Anyai nagyapám Lénárt József Hernádnémetiben, apai nagyapám Vajon János Berzéken lakott. Az előbbi, hogy néhány hold földjét gyarapítsa pénzszerzés végett több évre Miskolcra ment dolgozni a sörpalackozóba. Az üzem tulajdonosa, Lax úr raktárosként alkalmazta. Látva precíz, mindig pontos és gondos munkáját, nagyon megszerette és megbízott benne. Távozásának bejelentésekor szomorúan kérlelte: Ne menjen ön haza Lénárt mezítlábas parasztembernek, amikor itt hosszúnadrágos úriember lehet!" 0 hazament, vásárolt még földet és tovább gazdálkodott.Lax úrnak tanulságos megjegyzései voltak mesélte nagyapám. Ezek közül egyet megemlítek: A gazdag öregurat, meg a fiát, a íiatalurat is névnapjukon mindig muzsikus cigányok köszöntötték zenével. Az öregúr ilyenkor szerény pénzösszeget adott a köszöntésért, a fiatalúr viszont bőségesen megfizette őket. Ezt a dolgot egyszer a prímás szóvá tette az öregnek, mire az így válaszolt: A fiatalúr adhat sok pénzt, núvel az ő apja gazdag ember, de az én apám szegény ember volt".Szüleim 1928. november 5-én házasodtak össze Hemádnémetiben. Ekkor kaptak szüleiktől egy kis házat portával, egy tehenet, egy süldő malacot, egy fél évre kettőjüknek elegendő lisztet, egyéb élelmiszereket, aprójószágokat, és kezdhették az életet. V. János (1901-1994), L. Erzsébet (1910-1995).Jártak dolgozni az urasághoz különböző alkalmi mimkákra, napszámba. Vállalták harmadában krumpli-, kukorica- és cukorrépaföld megművelését, továbbá gabonafélék kilencedébe, tizedébe való aratását stb.Gyakran eljártak anyai nagyapámhoz különböző mezőgazdasági munkákat végezni. Ezért a fizetség a napi elfogyasztott élelmük és a hazaküldött élelmiszer volt. Ünnepek alkalmával néha égy demizson bor is jutott nekik.Az akkori szemlélet miatt arról szó sem lehetett, hogy édesapámék néhány hold földet kapjanak a nagyszüleimtöl önálló művelésre. Azt mondták, ha majd ők meghalnak, a vagyonunkat a szüleim öröklik, és akkor a föld is az övék lesz. A szüleimnek így nagyon sokat kellett dolgozniuk, hogy minél előbb önállósuljanak, és minél hamarabb elszakadjanak a nagyszülőktől. Ez fokozatosan meg is történt. Vettek másik tehenet, így a kettőt már sze-