Pannonhalma élete a XIX. században (dedikált példány) [antikvár]

ELŐSZÓSólymos Szilveszter pannonhalmi bencés tanulmányai az elmúlt évtizedek rendszeres vizsgálódása során születtek meg.Az itt közreadott hét írás némelyikével már találkozhattunk egyrészt a kéziratos Főiskolai Évkönyvben, másrészt a Magyar Egyháztörténeti Vázlatok Pannonhalma-számában (1996/12). E kötetben egybegyűjtve szerencsésen egészítik ki egymást és betekintést nyújtanak bencés múltunk előző századának alapvető kérdéseibe.A tanító-nevelői munka és a szerzetesélet közti feszültség problémája fémjelzi a múlt századi bencés életet. Az első négy tanulmány ezt vizsgálja közelebbről. Márkfi Sámuel életútjának elemzése, szerzetesi és tudósi életformának egyeztetése vonzó példa volt a kortársak számára. A század közepén, apostoli vizitátor küldésével, Róma szintén reformra ösztönzött. Mindezen törekvések a század utolsó harmadában Kruesz Krizosztom főapát tevékenysége révén átalakították kongregációnk életét. A magyar bencések a francia forradalom által elsöpört maurinus bencések breviáriumát vették át, mely szinte napjainkig bár racionálisabb, rövidebb, de egyben patrisztikusabb napi lelki olvasmányt nyújtott.A népi vallásosság és nemzeti elkötelezettség közötti erőtérben érthető meg a hármashalmunk túlsó dombján található Boldogasszony-kápolna körüli figyelemreméltó kísérlet, ahol egy buzgó csoport búcsújáró helyet szándékozott kialakítani. Törekvésüket nem koronázta siker. A 18. századi Kálvária helyére pedig a Millenneum 1896. évi ünnepe alkalmából emlékmű került. A népi vallásosság ilymódon mintegy a nemzeti gondolat mögé szorult. Erről szól az ötödik és hatodik tanulmány.Az egyetemes bencés renddel létesített intézményes kapcsolatot ismerteti a kötet záró írása. A múlt század végén a hazai bencés élet hozzájárult a Bencés Konföderáció felállításához, és fényes tehetséget adott az induló római bencés kollégiumnak, Haudek Ágoston személyében.