Papírbóják (dedikált példány) [antikvár]

KRÚDY ROMOK FÖLÖTTI KÖLTŐISÉGEHa olvasói vagyunk, bár nem tolakodóan, de Krúdy fölénk magasodik; érzésvilágának engedelmes foglyává válunk. Akit a Krúdy-élmény egyszer is megfogott: bűvös körbe lép, valami olyan nyílik meg előtte, amely nemcsak az irodalomban él, hanem - kormeghatározóktól szinte érintetlen épségben, mégis a mindenkori olvasó természeti és társadalmi létére kiterjedőn - az életben, a világban van jelen. A Krúdy-élmény szavakkal, fogalmakkal körülírva már nem föltétlenül ugyanaz. Marad belőle az olvasás egyszeriségéből is, mégsem az efféle érzés, érzület táplálja: előre-és hátralapozunk, mintegy önvigasztaló módon fejtjük föl az írás, a stilizáció legfölső, először engedelmes szövetét, de később aztán a fölnyíló mélységek örvénysodrát se bánjuk.Nem bánjuk otthonos diadalainkat és bukásainkat Krúdy végtelen univerzumában.Mészöly Miklós mondja Krúdy művészetéről A tágasság iskolájában (Érintések, I/A, Krúdy-Proust): Nem tudni pontosan, hogy Krúdy mit hol ír: ez szinte hitelesebb olvasói közeledés a világához, mint pontosan tudni. Mindenütt írja." Eddig Mészöly, akinek gondolatát megszívlelendőnek érzem; aki ugyanis Krúdyt csak valamennyire is ismeri, tudhatja: minden olvasói/kritikai történés elsődlegesen tallózás a Krúdy-világban, mégpedig oly módon, hogy a kényszerű elhagyás nem feltétlenül kirekesztés egyúttal, hanem önkorlátozó parancs, mesterséges karám, szerencsés esetben irodalomtörténeti amputáció nélkül. Mára a legszélesebb panorámára húzható szét a Krúdy-féle novellavilág, minden közölhető tőle, ami korábban tiltott tárgy volt, zárolt kiadványok tárába való. Mi az, amit Krúdy mindenütt ír? Igaz-e, hogy mindazt, amit az életről, a történelemről tud, az irodalomra álmodja rá. Rendszerező áttekintés helyett madártávlatból közelítünk Krúdyhoz, ám helyzetünk így sem irigyelni való.