Paraszti huncutságok, avagy egy állatorvos naplótöredékei (dedikált) [antikvár]

Bartalis Imre időnként nosztalgikusan fogalmaz, nyilván azért, mert számít arra, hogy az írásaiban megszólaló emberek megőrzik emlékezetükben, és azért is, mert mindig időszerű és figyelemreméltó tapasztalatokról kíván szólni az olvasóknak. Történeteiben az elmúlt évek, évtizedek sajátos vidéki életformáját eleveníti fel. Nagyképűség és pátosz nélkül teszi ezt, a sokat megélt és sokat látott ember bölcsességével, derűjével. Szavai, mondatai éppen emiatt pontosak és találóak. Érdemes odafigyelni rájuk. Gion Nándor Dr. Bartalis Imre neve már a fiatal állatorvos nemzedék számára is szimbólumértékű, nemcsak szakmai kitüntetései és megbecsülése, hanem emberi helytállása miatt is... Az ő munkássága egyben a faluhoz őszintén kötődő értelmiségi létformájának egyfajta modellje lehet... Elbeszéléseiből a szakma megrendülőfélben lévő presztizsének féltése, emberszeretete, kiváló pszichológiai érzéke rajzolódik ki... Stílusában nincs semmi mesterkéltség, közérthetően ír - gyakran "hibátlan" tájszólásban! -, ahogyan ő mondaná: "huncutul", azaz: fordulatosan, fergeteges humorral... Szolgáljon ez a könyv annak bizonyítékául, hogy a mi életünk, munkánk is lehet olyan élménygazdag, mint James Herrioté. Dr. Gerencsér Ferenc