Párhuzamos köznapló (dedikált példány) [antikvár]

NAPLÓ GYERMEKEMNEK(Részletek Major Jánosné kézírásos naplójából) (1986-2003)1986. szeptember 19.Kosztolányi írta valahol: Mindnyájan csak 12 évtizedig élünk igazán, életünk első évtizedeiben. Akkor rakódnak lelkünkbe a kincsek, mély rétegekben. Ezeket egy életen át sem tudjuk kibányászni. " Ez a lélek örök törvénye, a felnőtté pedig az, hogy megértse a fiatalt. A RÉGI ÖNMAGÁT.Már sötétedik. Támad a hideg, szél borzolja a fázós leveleket. Itt az ősz kérlelhetetlenül.1986. decemberi?.Ha kell, az ember ünneplőbe mdja öltöztetni" a szívét. Mostanában egyre gyakrabban élek át gyermekkori emlékeket. Nagymamám alakja aki csodálatos jelenség volt egyre elevenebben él bennem. Ő volt az én számomra az az ember, aki mélységes mély hatással vok rám, aki az egész egyéniségemet, lényemet úgy formálja még ma is, hogy szinte nem is veszem észre. Szeretett mesélni nekünk - a szülei korán meghaltak, árván maradt. Szabadkán, Zom-borban élt, négy nyelvet értett és beszélt: magyaml, németül (Sauer a neve, apja német takácsmester volt), valamint szerbül és horvátul. Még engem is megtanított szerbül számolni, meg németül imádkozni. Ma is, ha álmomból felzavarnak, el tudom mondani a miatyánkot és üdvözlégyet németül.