Pepita papa házassága (Dedikált) [antikvár]

A szerző által dedikált példány.
„- Rozika rizikós. Már többször kértem, Ilucikám, hogy ne járjon ide, szeretném, ha végleg nélkülözhetnénk, természetesen nem a pálinka, hanem »munkahelye« miatt. - Ápolónő - hebegett anyám mindig éjszakás, ritkán van szabadnapja. - Akkor kezelje a betegeit - zárta le a vitát apám, de a kulcs nem fityegett többet a szekrényke zárjában, miként üres lett a fiók is. Nekem akkor nagy fejtörést okozott a foglalkozások közti különbségek veszélye. Ez lett az esti beszédtéma. Katicától hallottam először azt a szót, hogy »örömlány«, ez meg is nyugtatott, mert apai nagyanyám is mindig elmondta, ha nagy ritkán találkoztunk, hogy mekkora öröm érte őket, mikor a hat fiú után végre lányok születtek. Ezt jelentheti az »örömlány«. Gyuszi bátyám megint harsányan vihogott, és egy igen csúnya egytagú szóval nevezte meg a főtér bal oldalán, a »bakakorzón« olykor fényes nappal sétafikáló »rozikákat«." Hogy a tisztes polgári otthonban nem szívesen látott Rozika hogyan ér révbe a még tisztesebb, deresedő halántékú „pepita" nagybácsi oldalán, s hogyan nő meg egyúttal öntudata is, megtudhatjuk Csizmadia r Eva új kedves-nosztalgikus elbeszéléskötetéből.