Perben (dedikált) [antikvár]

A szerző által dedikált. Védőborító szélén apró szakadás.
Érzések, vallomások, emlékek, tájak fogalmazódnak lírává Moldvay Győző verseiben. A hűség és emberség dallamát mondják a sorai. Váci Mihályra, "a hűség cselédjére" emlékezik, s Veres Péterre, a helytálló emberre. Szülőföldje tájait idézi, a lápvilágot és a "szalmatetős ifjúságot". Öreg béreseknek állít fejfát, s a vágyott és a hűségben megtartó szerelemről énekel. Messze földeket járt, örökös nyugtalanságban élő ember beszél a versekben, méltósággal ráncolt homlokán, barna bánattal szavain. De mindig hittel: a mégis és újra, a mindig tovább Ady-s hitével. Emlékeit, vallomásait leginkább a népköltészet közelébe eső formákba fogalmazza. Bár a magyar líra minden jó hagyományát ismeri és vállalja Moldvay Győző, a legszorosabban a népi lírához kapcsolódik. Az elődök közül leginkább talán Sinka István "láp alatti harangjaira" figyel. legjobb verseinek balladás hangulata, merengő fénye is Sinka István lírájára emlékezetet. Természetesen nem utánzásról van szó: Moldvay a saját életét "zenésíti meg" verseiben, a maga élményeit és gondolatait fogalmazza még az elődökre emlékeztető formákban is.