Pernyét fújnak a szelek (dedikált példány) [antikvár]

Az első gondolatokOly sok a könyv, és a ma embere nagyon keveset olvas, ilyenformánhangzik el gyakorta az általános vélemény. Tíz percig figyeltem az egyikkönyvesbolt pénztárát. Ezalatt harminchétezer forintot hagytak ott a(nem) olvasók...Kívülről tudjuk, mint mondott Churchill, Nagy Sándor, Putyin (és egyébnagy események elmondói), vagy Bush. Ismerünk rengeteg nagytörténetet", és ne feledjük, hogy a világot a zsenik viszik előre, de aközépen állók tartják fenn, egy másik mondás szerint.A sok-sok fenntartó, kisebb-nagyobb vállalkozások, vállalatok serényen,de szerényen a kertek alatt végzik a napi feladatot. Tettük talán nemlátványos, hangjuk nem harsány, ám a kisebb munkák is lényegesek, ésrészei a nagy egésznek. Vonatkozik ez eseményekre, kisebb-nagyobbcsapat, csoport életét színesítő vagy homályosító napokra. Elmesélvenéhányat, ismerőseim többen elmondták: le kellene írnod ezeket. Nemsokáig unszoltak, s mert sok naplórészletem is megvan még, nem voltnehéz dolgom, hogy elkezdjem.1946. szeptember 16-án leégett a kis szalmatetős vityillónk, a tanyánk.Amint máshol írok róla, anyám egy eldobott szalmacsóvával véletlenülgyújtotta fel. Amikor láttam a füstölgő romokat, hazaérve Karcagról agimnáziumból, ahol talán éppen Adyról volt szó, s az egyik versenyomán suttogva mormoltam, S pernyét fújnak a szelek", - ekkorgondoltam először arra, hogy egyszer majd talán ilyen címen írok. Kimerte volna előrevetíteni, hogy azokban a pernyékben, amit a szelekfújnak, benne lesznek a rendszer, a bányák és még a Carbon is.