Petőfirka (dedikált példány) [antikvár]

Előszó I i j ^ Az antológiák mindig vívódásokkal, útkereséssel, mégis örömökkel kerülnek a napvilágra. Számomra és tanítványaim számára is nagy öröm, hogy e pénztelen, pénzhajszoló világban megjelenhetünk, ha csak egy verssóhajtás-nyira is. Sok-sok alkalommal foglalkozunk rímkereséssel. Lehet az házi feladat, lehet szívből jövő ének, mind vers az, hiszen általa tanulják szép anyanyelvünket, s jumak el a vox humanáig, a József Attila-i "tiszta beszédig". S hogy mit ér egy vers? Ha valóban vers, sokat. Világokat villanthat fel, belezárhat egyetlen, de roppant világú érzésbe. Csodálatos ez, még akkor is, ha mint megtanult költői nyelv jelenik meg, s ezáltal több az igazi verset olvasó-hallgató fiatal, aki a költészettel is feltöltve próbálja formálni életét, környezetét. Tükröződik az összeállításban a gyermeki világ, a tiszta hit, az érdeklődés sokszínűsége. Egyszerű szavakkal formálták meg érzéseiket a versekben, s illusztrálták önmaguk vagy társaik rajzban a témákat, melyek elénk táiják mindennapi életüket, gondjaikat; az iskola, mint életünk fő színtere, a család meghittsége, a bimbózó szerelem, az évszakok örömei, bánatai, az állatok szeretete. ~ 3 ~ ' f , "hl i