Pogány húsvét (aláírt példány) [antikvár]

ElőszóMorvái Pétert sok éve ismerem, megismerni azonban csak verseiből tudtam. A zalai íróegyesület tanácskozásain zárkózottan ül, hallgat, mégis figyelni kell rá. Ha feláll és kimegy, tudható, hogy nem fog visszajönni. Ilyenkor, érzem, hibáztunk, nem arról beszéltünk, ami húsba vágó ügyünk. Egyszer Hévízen aztán a nyomába eredtem, leültünk, beszélgettünk: szabadságról, rendről, Isten bennünk élő képéről, a Bibliáról. Meglepett a konoksága, az az eruptív erő, mellyel álláspontját védte. Ott és akkor megéreztem: a kitűnő költőben, a formák fegyelmezett művészében ön-varázsának" iszonyú mélységei, szörnyek is élnek; verseiben a világgal birkózik.Most előttem fekszik első kötete, mely több, mint az első kötetek általában. Ha figyelmesen olvassuk, tükreiben magunkra láthatunk. Hiszen hányszor éreztük mi is a bekerítettséget, a megcsalatást, hányszor bűvöltük elevenné kihűlt szerelmünket, s kuporogtunk ölünkben fegyverünkkel, míg mögöttünk szétfoszlott a hit és csapdává züllött a rend! És ősz jött meg tél, és angyal verdesett a sárban, de Golgotánkon üres keresztet nyaldosott a szél. Ez a kötet erről beszél, tiszta hangon, fel-ragyogó képekkel, a legbensőbb vallomások hangján úgy, ahogyan szólni csak igazi költő képes. Morvái Péter Ady indulatával félti hazáját, a népdalok fordulataival szólongatja kedvesét és Pilinszky arcát öltve valóbb valókat álmodik", a teljességről énekel, noha kijózanodva tudja: Jó paripámnak obsitot adtam: /minek a táltos,/ ha kutyagolok!"Morvái Péter egyszerre modern és hagyományőrző. Elfordul e századvég mocskot kavaró világától, anatémát kiált, de ehhez erejét elmúlt korok erkölcséből meríti. Kapaszkodik a szülőföldbe, a tájba, amely küldte, s érti-tudja mindnyájunk törvényét: Nem számít az, hogy kitől indul el a tett,/ csak valakik szólni,/ tenni merjenek!"Költészetünk legjobb teljesítményeit idézik az ilyen sorok: Valaki táncolva jön a fényben/ rozs-haja lustán lobog." (Budai ősz) túl a léten reszket egy bokor" (Este a Szendrey-majorban) A rét felett ködlencse úszik. / Pácán rikolt a fűben,/föléje héja ír halál-jelet. (Ősz)S micsoda szentenciák késztetnek továbbgondolásra!