"Pogánykát vittünk, báránykát hoztunk" (dedikált példány) [antikvár]

(Édesanyámnak)BevezetésAz emberi élet fordulóival, azon belül pedig a születéssel kapcsolatos szokások, mágikus cselekedetek és rítusok szerves részét képezik a palóc hiedelemvilágnak. Különösen gazdag e tekintetben az Ipoly menti palócok hiedelemköre. Aszületés hagyományköre tartalmilag összetett, igya népi kultúra különböző területeivel áll kapcsolatban. Tényszerű alapja biológiai, s mint minden vélt vagy valós egészségügyi elváltozással járó jelenségnek, van egy népi gyógyászati oldala. Ez önmagában is sok egybeesést mutat a néphittel. Másfelől közelítve: a néphit-, népi tudásnak részét képezik a születésről, gyer-riiekről kialakult elképzelések, amelyeknek e szempontból lényege az, hogy már a gyermek világrajötte előtt, illetve közvetlen születésekor eldőlnek adottságai, jövője, s ez a felfogás a mágikus előírások, tilalmak, jóslatok sorát vonta maga után."^A születés az emberélet nagy szüksége", a lét kezdete, olyan esemény, mellyel szívesebben nézünk szembe, mint a véggel, azaz a halállal. A szokáskörrel már hosszú idő óta foglalkozik a szakirodalom is. A régebbi kutatásokból Ipolyi Arnold, IstvánfTy Gyula, Nyáry Albert, Pintér Sándor és Reguly Antal munkái^ a legjelentősebbek. Az újabbakból Manga János, Kapros Márta és Zólyomi József dolgozatai, könyvei^ érdemelnek figyelmet.További irodalmi adatokat is közölhetnénk még az Ipoly menti palócok népi kultúrájából, ám egy, a folyó mindkét oldalán élők szokásainak teljes leírásával, elemzésével mindmáig adós a szakirodalom. Pedig ahhoz, hogy őseink szokás- és hiedelemvilágáról pontosabb képet kapjunk, szükség lenne egy alaposabb és széleskörűbb gyűjtésre. Munkámmal ennek pótlásához kívánok hozzájárulni.Ha az irodalmi adatokat s a recens anyagot, mely általában az Ipoly bal partjára vonatkozik, összehasonlítjuk a folyó jobb partján élő palócok szokásanyagával, kevés eltérést tapasztalunk. Ennek ellenére úgy érzem, hogy a már meglévő adatok újragyűjtése, illetve kiegészítése sem fölösleges, hisz egy teljesebb kép kialakítását segítheti elő.Az anyag gyűjtését több mint másfél évtizede kezdtem a középső-Ipoly mente néhány községében: Deménben, Ipolybalogon, Ipolyfödémesen, Ipolyhídvégen, Ipolykeszin, Ipolynagyfalun, Ipolynyéken, Inámban, Kele-nyén, Nagycsalomiján, Paláston, Pereszlényben és Tesmagon. Valamennyi települést a történelmi Hont megye területén, a mai Közép- és Nyugat-Szlovákiában találjuk. Közülük Ipolynyék, Deménd, Ipolyfödémes, Kelenye és Palást a nyelvhatáron települt. Tesmag, Ipolyhídvég, Ipolynagyfalu, Ipolyba-log, Ipolykeszi és Nagycsalomija határterületeit a folyó választja el a túloldali településekétől, országhatárként mintegy éket verve az évszázados kapcsolatok és közösen formált szokások közé. Hont, Drégelypalánk, Ipolyvece, Dej-tár és Ipolyszög lakosai éltek itt valaha testvérként az előbb felsorolt falvak lakóival.