Poison of Love (dedikált példány) [antikvár]

t.A konyhaasztalnál ültem, és teljes lelki nyugalommal lapátoltam be a gyorsan összeütött ebédet, amikor apa berontott a hátsó ajtón.-Pakold össze minden fontos cuccod, indulnunk kell! - zihálta, azzal már robogott is a ház alagsorában kialakított laborjába.Néhány másodpercig a villám hegyére tűzött krumplit bámulva merengtem édesapám még tőle is szokatlanul heves belépőjén.A laborból kiszűrődő üvegcsörömpölés és fémállványok borulásának éles zaja hallatán lassan feltápászkodtam az asztaltól, hogy kiderítsem a felfordulás okát. Apa kis híján nekem rohant, ahogy komótosan kiléptem a konyhából.-Nat! Nem hallottad? - kiáltott. - A nyomunkban vannak!-Kik? - kérdeztem, még mindig bambán, de ezt a döbbent bárgyúságot már nem is annyira apa lángvörös és izzadt ábrázata váltotta ki belőlem, hanem a kezében szorongatott, igencsak vin-tage pisztolynak látszó fegyver. Első pillantásra egyértelmű volt, hogy saját magának eszkábálta össze, és bármit is lő ki, az nem egyszerű töltény.-Natalie, az ég szerelmére! Menj pakolni! - Sosem szokott kiabálni velem. Húszcentis fegyvert szorongatni pedig még kevésbé.Itt bizony nagy a baj. Bár ez már akkor leeshetett volna, mikor az imént vörös arccal, dúvadként berontott az étkezőbe. A szobám felé iramodva felkaptam a nappali kanapéján szunyókáló macsekomat. Feltehetően életmentő tettemért az volt a hála, hogy az összes karmát a kézfejembe mélyesztette.-Adrián! - csattantam fel legalább olyan idegesen, mint apa az előbb.A macskát nem igazán hatotta meg a dolog.6