Pomázi porból (dedikált példány) [antikvár]

"...quia pulvis es, et in pulverem reverteris" mondta még latinul Tölgyes Kálmán "a Plébi" hamvazó szerdán, és keresztet rajzolt homlokunkra a szentelt barka hamujával.Porból vétettél, és porrá leszel, isa por és homu vogymuk, Temesi Ferenc: Por. Az afrikai kisváros, ahol reflektorunk fényében arabok lapátolják az útról a Szahara porát, mint mi hófúvás után a havat. Csillagok pora, Márai halotti beszéde.Sorjáznak a poros gondolatok, amikor a számítógépen olvasgatom Pákolicz Mihály vers-próza füzérét.Az írások porolnak. Leporolnak. A por alól feltűnnek a homályosuló régi arcok. Pomáziak, akik a falu életének meghatározói voltak, vagy ma is azok. Ennek a különös faluénak, amelyben valamikor egész Magyarországon a legtöbb nemzetiség élt együtt. A tizenkilencedik - huszadik század fordulóján még szerbek, svábok, tótok, magyarok, zsidók, bolgárok, cigányok és néhány dalmát család élt itt egymás mellett, kisebb-nagyobb súrlódásokkal, hagyományait őrizgetve.Sváb - karintiai - osztrák nagyszüleimet a frissen Szerbiává minősített Bánátból eléggé viharos körülmények között, kitelepítik a szerbek, magyarságuk miatt. (Nem vicc, így volt. Papír van róla.)Monor és Vecsés után a 30-as évek elején azért költöznek végül Pomázra, mert "itt vannak szerbek". Érti ezt valaki?