Áradat (dedikált) [antikvár]

Címlapon a szerző dedikálásával!
Vannak híres emberek, akikről oldalakat írtak össze, és vannak olyan emberek, akik a hírességek közelében sohasem mondták el, milyenek voltak ők a valóságban. A valóság nem különösebben izgalmas koncepció. Talán ez a magyarázata annak, hogy az egyetemeken nemigen tanítanak valóságismeretet. Tetteink jó része arra irányul, hogy a dolgokat más fényben tüntessük fel, mint amilyenek a valóságban. Most itt egy könyv, amelynek a szerzője lehoz bennünket a földre, és elbeszéli, milyenek a híres emberek testközelben. Teheti ezt abból eredően, hogy rendkívül színes élete során volt rendező, személy- és vagyonőr, kidobó ember és testőr, de legfőképpen megfigyelő, aki mindent eltett a tarsolyába, hogy egyszer átnyújthassa nekünk. Megfigyelte Demis Roussost, Elton Johnt, Carlos Santanát, Peter Gábrielt, Tina Turnert és talán még ő sem tudja számba venni mindazokat, akiknek - munkájából eredően - a közelében lehetett. Legbüszkébb talán mégis arra, hogy az első budapesti búcsún egész napos testőre lehetett Wanda Jacksonnak, az akkor 71 éves művésznőnek, aki másfél évig Elvis Presley barátnőjeként is volt ismeretes. Ismeretei nagy részét úgy szerezte, hogy kíváncsi volt valamire - és közben rábukkant egy sereg más dologra. A kíváncsiság, ahogy a szólás tartja, megölheti a macskát, de ami az emberi nemet illeti, egyedül a tudatlanság az, amit megölhet a kíváncsiság. Vass Sándor a kíváncsiságának köszönhette, hogy barátjává fogadta Dénes Zsófia, Ady Endre egyik asszonya, Farkas Bertalan, az első magyar űrhajós, Harangi Imre, az 1936-os berlini olimpia ökölvívó bajnoka, vagy Knézy Jenő, a sportriporter. Meglepő és emberi portrékat fest mindegyikükről. Megtudhatjuk többek között, hogy „Zsuka" - Ady nevezte így - sohasem írt géppel. „Mondanivalóm idegszálaimon és a véremen át került papírra - vallotta az írónő. - Ady, Thomas Mann és Krúdy is csak kézzel írt." Farkas Bertalanról kiderül, hogy szenvedélyes bélyeggyűjtő. Harangi Imrétől egyszer megkérdezték, mit köszönhet az ökölvívásnak. Azt felelte: „A hitemet az életben!" Drámaian írja le a szerző végső búcsúját a halott Knézy Jenőtől.