Rajzok (dedikált példány) [antikvár]

Szűcs Szabó Sándor grafikus 70. születésnapján rendezett kiállítás megnyitója a Várkerület Galériában (1995. október 1.) Még néhány nap és elérkezik egy jeles dátum, október 10-e. 1925. október 10-én, Orosházán, kisparaszti szülők első gyermekeként látta meg a világot Szűcs Szabó Sándor. Az elemi iskola első két osztályát Orosházán járta, ma is szeretettel emlékszik kedves tanítójára, Fasang Árpádra. A következő négy év a hódmezővásárhelyi pusztai iskoláé volt, majd az első csalódás: zárva maradtak előtte a felekezeti Bethlen Gimnázium kapui. Helyette ismét Orosháza, a polgári iskola, melyben 53 esztendeje fejezte be tanulmányait. A gimnáziumi különbözeti vizsgákat munkaszolgálatos zsidó fiatalok korrepetálása mellett tette le, rájuk ma is hálával emlékezik. Ne feledjük, ezek az évek a II. világégés évei voltak, így aztán 1944. szeptember 27-én nem sokkal a számára 7. osztályos tanévnyitó után Orosházán és környékén összeszedték a levente korúakat. Az útirány ha úgy tetszik az országjárás állomásai: Fábiánsebestyén, Szentes, Kiskunfélegyháza, Kecskemét, Tiszazug, Rákóczifalva. Majd kis időre mezei munka az előszállási papi uradalomban. Ezt követte az első szökés, és az ifjú leventeszökevény 1944. december 7-én egy nappal az emlékezetes, tragikus bombázás után először kötötte sorsát az azóta is szeretett, csodálatos városhoz, Sopronhoz. A ma is hálával emlegetett Wallekék gyámkodása alól ismét a levente szolgálatba, a balfí munkatáborba vetette a sors. Ekkor már közeledett a háború vége, és 1945. március 30-án mindenki eltűnt a táborból, Németország irányába. E sorsot a leventék sem kerülhették el. Május 9-e azóta a világnak a győzelem napja. Szűcs Szabó Sándor számára akkor a hazaindulás napját jelentette az öreg magyar szekéren.