Rákoshegy így és másképp (dedikált példány) [antikvár]

Két látásmód - egy művész Ballonyi Pál Margit festménysorozatáról Rákoshegy centenáriuma kapcsán B. Pál Margit festőművész életútja, művészi életíve közismert Rákosmente, Rákoshegy művészet, képzőművészet iránt érdeklődő közönsége előtt. A sok évtizedes festői munkálkodás állomásait jól ismerhetjük, s ezúttal csak hadd jelezzük, hogy annak egyik igen hangsúlyos lényege a folyamatos előrehaladás, a következetesség, az elmélyült-ség, a szakmai alapossággal ugyanakkor mindig együtt járó kísérletező kedv. Akik régóta követik Ballonyi Pál Margit festészetének állomásait, azok emlékezhetnek arra, hogy korán jelentkező és sok tanulást követő tehetsége kibontakozása látványalapú festészetet jelentett. Kivételesen míves természetábrázolónak számított. Ebből a realisztikus látásmódból hosszú évekmunkájával egy összetettebb, bonyoluhabb képi világot teremtett, amely az utóbbi évtizedekben megújult minőségi eredményeket hozott. B. Pál Margit nem vált elvont festővé, de művészetébe szervesen beépített egy korszellem által is preferált, feszültségeket, harmóniákat jobban megjelenítő olyan felfogást, amely autonóm festői értékek manifesztálását jelentette. A képek mély emocionalitása, expresszív töltetű megfestései egy összetett emberi lélek intenzív érzésvilágába vezették be a nézőt, s mindezzel szimbiózisban a festő technikailag is megújuk, sajátos, egyedinek tekinthető ak-ril-pasztell technikájával. Művészete figuratív és nonfiguratív elemeivel egy individuális vizuális látványvilágot teremtett, amely tehát technikailag is innovatív megoldásokat rejtett magában. Valamint ne felejtsük el, mert alapvetően fontos: B. Pál Margit egyre tudatosabban fordult szakrális témák, problémák feldolgozása felé, életformája, életeszménye festészetébe történő beépítésén fáradozott, s így, ezzel együtt vált a kortárs magyar festészet egyik újító szemléletű alkotójává. Vagyis a festő immár birtokában van a festői felfogások,stílusok, technikák garmadájának, noha ezek krono-lógiailag követik egymást módszeresen építkező művészetében. S ilyenkor jogosan felmerülhet egy izgalmas és ugyanakkor játékosnak is tekinthető kérdés: a művész vajon tudja-e azt, amit évtizedekkel ezelőtt tudott, képes-e már esetleg túlhaladottnak is tekinthető felfogás és eszköztár