Régészeti-néprajzi tanulmányok a jászokról és a kunokról (dedikált példány) [antikvár]

ADATOK ÉS SZEMPONTOK A KUNOK RÉGÉSZETI KUTATÁSÁHOZ SZOLNOK MEGYÉBENA történettudománnyal és a néprajzzal ellentétben a kunok régészeti kutatása aránylag rövid múltra tekinthet vissza. Nagy Géza 1893-ban, a kun előkelők pogány lovastemetkezését történeti forrásokból rekonstruáló, csupán elvi jelentőségű tanulmányának^ közzététele után 1956-ig Éri István, a kígyóspusztai leletet újraértékelő feldolgozásának megjelenéséig^ , érdemleges kísérlet nem történt a kunok régészeti leletanyagának meghatározására, elemzésére. Éri a kígyóspusztai, csólyosi és felsőszentkirályi magános sírok leletanyagát a kunok régészeti leletanyagának tulajdonította, elsősorban a temetkezés módja alapján.^ Az Eri által csak megemlített csólyosi és felsőszentkirályi sírleletek elemzését azóta Pálóczi-Horváth András mintaszerűen elvégezte,^ ismét hangsúlyozva előbbinél a temetkezés pogány jellegét.^ (A felsőszentkirályi sírról készített tanulmánya még nem jelent meg.) Bár Györffy György nyomán, a régészeti szakirodalomban ugyancsak Pá-lóczi fogalmazta meg elsőként, hogy a régészet számára különösen hasznos volna annak kutatása, hogyan illeszkedtek be a nomád kunok a középkori feudális magyar társadalomba.^ Az eddigi kutatások eredményei alapján úgy véli, hogy a kunok feudalizálódásának folyamata elsősorban a pogány temetkezési szokások fokozatos kikopásábíin mér-hető.^A kun száUásterületeken fekvő falutelepülések feltárása és feldolgozása mind ez ideig Méri István túrkeve-mórici ásatására korlátozódik. A Méri által közzétett tanuhnány egy, a XVXVI. század folyamán fennállott falutelepűlés rekonstrukcióját végezte el.Az említett tanulmányok a kunokkal foglalkozó régészeti szakirodalmunk legjelesebbjei. Gyér számuk és a bennük közölt leletanyag minimális volta általánosításokra csak igen nagy megszorításokkal ad lehetőséget, egyben jelezve a feladatot is, ami a kutatás terén középkori régészetünkre vár.