Régi idők sajtója (dedikált példány) [antikvár]

Szokták volt mondani, hogy nincs időszerűtlenebb olvasmány a tegnapi lap cikkeinél. Márpedig amit az olvasó most a kezébe vesz, az csak egy kis ízelítő (szemelvények) az elmúlt évtizedekben megjelent újságcikkeimből. Egy betű, egy vessző változtatása nélkül, pedig — a mai eszemmel úgy gondolom, lenne néhány kritikusi megjegyzésem, és javítani való — a cikkeim átolvasása és rendezése után. Könnyű a lírai költőnek, kiül a tornácára éjféltájban, ránéz a holdra, és babrálgat rímeivel. A sajtómunkásnak erre nincs ideje, mert feje felett a lapzárta, — Damoklesz kardja. Nincs idő stiláris szépségekre törekedni, mert alapvető követelmény, hogy a téma legyen friss, érdekes, — akkor biztosan leközlik. Aki ezt a könyvet kezébe veszi, — az nálam ab ovo — a műveltebb olvasó kategóriájába tartozik. Valószínűleg ismeri Leonidász görög hadvezér hősies harcának a történetét, a Thermopülai szorosban, ahol biztos halál várt rájuk a Perzsa túlerővel szemben, hogy cselekedetük az utókornak fennmaradjon. Kőbe vésték: „Megtettük, amit a haza megkövetelt tőlünk." Erre később visszatérek. Ez a könyv azokkal a cikkeimmel kezdődik, melyeket a Szerkesztőm a „komolyabb" kategóriába sorolt. (Megjelenésüket annak is köszönhetem, hogy az ominózus ismert személy, akiről írtam, éppen ötven éve halt meg, vagy száz éve született). A lapzárta közeledtével azért a nagy rohanásban sikerült mindig időben leadni a kézirataimat a szerkesztőségeknek, - jónak találták, és ezért jelenhettek meg. Ezen megemlékezések, a különböző országos napilapok kulturális rovataiban jelentek meg, illetve a Hámori Tibor főszerkesztő neve által fémjelzett lapokban (Pesti Riport stb.)