Reviczky Gyula (dedikált példány) [antikvár]

Részlet:Megszoktuk Vajda Jánost, Reviczky Gyulát, Komjáthy Jenőt, a századvég nagy elégedetleneit mint pesszimistákat együtt emlegetni. De mi bennük a legfőbb különbség? Vajda és Komjáthy mintha a haldokló eposz száműzött hősei volnának, akik alattvalóikat keresik s törzsükről leszakadva megtelnek világfájdalommal, nagyságuknak égető, öntelt tudatával. Mintha tehetségükön kívül egyetlen birtokuk a fenség tépett királyi palástja volna, melyet e pusztuló műfaj világából magukkal mentettek. Rendkívüli pózban élnek; a lét gyarlóságait inkább másokban kutatják, magukat Montblanc-magasságban, sőt csillagtávolságban érzik földi társaik fölött. Vajda csak élete végén ismeri el, hogy félreismerte az embereket, Komjáthy egy pillanatra sem békül ki velük; csaknem állandóan a földön túl tartózkodik, nyelve is egészen elkülönül kortársai nyelvétől; olyan ő, mint aki már életében az üdvözültek közé számítja magát, miután rég elérte "a büszke tetőket".Reviczky egészen más világszemléletű. Ő is nagyra, sőt végtelen nagyra tartja tehetségét, de lelkiismerete is lépten-nyomon közbeszól, önmaga ellen fordul...