Rivalda (dedikált) [antikvár]

Védőborítója hiányzik. Kötése a táblák mentén sérült. Táblák sarkai sérültek, megnyomódtak. Hátsó szennylapján cédulával.
Egy elképzelt pesti eszpresszó törzsvendégei: öreg írók, hírlapírók, festők és színészek mesélik el a "Rivalda" anekdotáit, minden este hét és tíz óra között. A miniatűr törzsasztalkák körül üldögélnek, isszák a feketét, és anekdotáznak. Önmagukat szórakoztatják. Emlékeznek a régi, hírneves színészekre, írókra, művészekre, kicsikre és nagyokra, versenyeznek, hogy ki mondja el a legmulatságosabbb történetet. Van ennek a törzsasztalnak valamiféle kedves-bájos önképzőköri jellege, a vendégek örökös torzsalkodásaikkal és ugratásaikkal, régi írásaik vagy alakításaik megszépítő emlegetésével valóban különös figuráknak tűnnek fel - kívül a város zaja zúg, belül mintha megállt volna az eszpresszóban a levegő. Keretfigurák ők, szerepük csak az Ezeregyéjszaka mesélőjéé vagy a színpadok narrátoráé - de valójában ezek a kedves alakok öntudatlanul is a régi pesti bohémvilág anekdotáit gyűjtik össze esténként. Vallom, hogy ezek a történetek is hasonlítanak a népköltészethez, ha más jellegűek, más eredetűek is természetesen. Egy külön kis világ - egy már letűnt világ - furcsa, mulatságos, olykor elgondolkoztató és jellegzetes képe rajzolódik ki a történetek sorozatából. Olyan alakok is fölbukkannak az anekdotákban, akik csak az anekdotákban élnek, s adomáznak óriásokról, akik örökértékű műveket hagytak hátra - az anekdotákban nincs értékítélet, irodalmi vagy esztétikai rangsorolás. Az anekdotákban a cselekvés, a csattanó a legfontosabb. Szomaházy például korántsem a nagy írók közül való, de pompás tréfacsináló. Karinthy zseniális író volt, de legalább olyan zseniális tréfamester is... Ezek az anekdoták röpködnek nemzedékről nemzedékre, változnak, formálódnak - de végül is elröppennének a generációk között. Ezért gyűjtöttem össze egy kötetrevalót; a helyszínt egy kicsit jelképes rivaldafény világítja meg, jelezvén, hogy színház, komédia csak az ilyen anekdotázás, de a tények, a jellemző tulajdonságok, az adalékok a múltságon és csattanókon túl is kifejeznek valamit egy különös világból, melyet úgy hívtak egykor: Bohémia.