Roma ikonok [antikvár]

u e/Zy ű> Nem könnyű rá válaszolni egyik nyelven sem. Mert mindegyiken valaki, de korántsem biztos, hogy a három válasz kicsit is fedésbe kerül. Ahány nyelv, annyi szempont, annyi vélemény, annyi mondat, ugyanarra az egy kérdésre. En mindenesetre megpróbálok a saját anyanyelvemen a lehetó legpontosabban, legrészletesebben megfelelni a magam kreálta kérdésre. Az majdnem biztos, hogy nincs rá egyetlen, határozott, konkrét válasz. Legalábbis most még nem tudom, de várjuk ki a végéti Sorolok azért néhányat, s ki-ki válassza ki magának a neki tetszőt. Kezdjük azzal, hogy fotóművész. Nemcsak, hogy papírja van róla ékes angol nyelven New Yorkból, de hisz látják, itt vannak a képei És tudják, ha valaki éveken át a Long Island University fotó tanszékén Stuart Fishelsontól tanulhat, ráadásul ilyen technikákat, és ha ez a valaki mindjárt a tanulmányai első évében megnyeri a művészeti egyetemek egyesült államokbeli fotópályázatának kreatív nagydíját, washingtoni díjátadóval, akkor szerintem ezen már nincs többet mit magyarázni. Akkor ő az és kész. Folytassuk azzal, hogy kiváló jazz énekesnő. Együttese a Naketina Roma Icons Different Bop Session 2005-ben alakult Budapesten. A világzenét játszó zenekar stílusa eklektikus, keveredik benne a magyar, roma, flamenco, klez-mer és indiai népzene, de mindezeket felülírja a jazz szabad improvizációja. Ivlíg ezt írom itthon, a cd-jéről nagyon érzéki, érzékeny vad, szabad és korlátok nélküli éneke szól, olyan, amelyiknek nagyon sok szabad gyöke van, néha torokszorítóan szomorú, néha ujjongóan vidám, néha mintha távoli indiai ősanyái szólnának az ő hangján Kicsit sem kell ezen atálentumon csodálkozni, hiszen Erika apja. Lakatos József („Japán") nagyon jó zongorista, többen ismerik Németországban és Európában, mint idehaza, családja sokadíziglen zenész, volt kitől mit örökölnie. És azt sem kéne elfelejteni, hogy a Long Island University-n fő szakja a jazz volt, 1994-tői két éven át egyebet sem tett, mint zenélt és zenét hallgatott. Aztán ugyanezt folytatta tovább, de mellé bejött még a fényképezés is. Tehát fotós és zenész, de mi még? Anya. Gyönyörű szép és tehetséges leánya van. Aki kételkednék a szavamban (miért is?), az nézze meg e katalógus képeit, majdnem a harmaduk Sophia-t ábrázolja különböző korokban, élethelyzetekben, a legkülönfélébb fotográfiai eljárásokkal készített fényképek formájában. Ja, csak megjegyezni szeretném, hogy annak a fotográfiának a címe, amellyel a washingtoni kreatív nagydíjat bezsebel- te, Sophia hercegnő álma volt. A nyertes képet hatalmas méretben kinagyították, és sokáig ezzel hirdették az egyetem média tanszékét. Ez így rendben is van. De hogy még ráadásul egy később felvételizett diáktársa elmondta neki, hogy ennek a képnek a hatására jött az egyetemre fotózást tanulni, az már több mint OK. Roma polgárjogi aktivista a szó legjobb értelmében. Aki nem megélni akar ebből, hanem mindig, minden helyzetben a saját bőrén érzi minden kisebbség összes nyűgét. És oly korban élünk mi most itt, ahol ebből kijut bőven. Nem irigylem őt. Magamat sem. Másfél évvel ezelőtt felkeresett a Mai Manó Házban a „kiezanő", s bevásárló szatyrából néhány mappát, dobozt, zacskót vett elő, hogy megmutassa addig exponált fényképeit. Na, gondoltam magamban , de csak addig, míg meg nem láttam az általa fotografált képeket. Polaroidok, image-transzferek, hagyományos brómezűst nagyítások, de ezek mindegyike még utólag, kézzel tovább festve, alakítva. Nagyítások, melyeknek témaválasztása, az alkalmazott színek kavalkádja, a kivitelezés egyedisége, esetlegessége mind-mind olyan speciális, semmihez sem hasonlítható, de nagyon Intenzív érzelmi hatással bíró képeket eredményeztek, melyek még a hivatalból naponta rengeteg fényképet végignéző fotómuzeológust is megérintették. Túl a képek, színek, formák vad, zabolátlan burjánzásán, a megfogalmazás módja is egyéni, nálunk, a magyar fotóművészetben nem nagy gyakorisággal előforduló, sok szempontból példaértékű. Szerintem a Roma Ikonok a magyar fotóművészet olyan tette lesz, vagy lehet, mely segíti a két kultúra közti párbeszédet, a másság természetes elfogadását, az abban megnyilvánuló értékek megismerését, miközben egy tehetséges „k/ezanö"-nek ad bemutatkozási lehetőséget. Ezért most ez a kiállítás, ezért ez a katalógus, és ezért ez a szöveg, mely itt most hirtelen véget is ér. Nézzék a képeket, olvassák Lakatos Erika szövegeit, varázsolódjanak el attól a világtól, melynek üzeneteit vele kűidtékl Mert igen, végül is rá kellett jönnöm, a kérdésre: Ki ez a nő? Who is this woman? Kon si kadi zhuviyi? a legpontosabb válasz: ő a hírnök, aki arról énekel, azt mutatja képekben, arról ír, amit mindenkinek kéne tudnia, értenie, éreznie ahhoz, hogy egy kicsit jobban, emberszabásúbban élhessünk mindahányan itt, ezen a kilencvenháromezer négyzetkilométeren. Kincses Károly