Román György (dedikált példány) [antikvár]

Sejtelmesek, titokzatosak a képei. A csoda, az öröm és a rémség, a humánum és az embertelenség, a vonzó és a taszító elemek együttese alkotják festményeinek a világát. Ez a vi'áa közel áll a meséhez, a gyermekrajzhoz, talán a népművészethez is, és újabb kifejezéssel élve a naiv festészethez.Ám az ösztönös tisztán, és nem megjátszotton ösztönös indítás után a képelemek a montázs ugrásainál, tu-datosabbban egészen egyéni szimul-taneizmussal, más logikával, mint a tételes szürrealizmus, komponálódnak egybe. A festmény és a festmény részlete mondanivalót közöl, de nem szimplán, hanem kettős, sőt sokszoros jelentéssel.Ez a festő romantikus művész, élete is tulajdonképpen romantikus. Többfelé utazott, mint általában mások, a nyugati nagyvárosok után Távol-Keletre is eljutott. És Román György író is, írásai és festményei ritka módon egybevágóak, anélkül, hogy a képek irodalmiak" volnának.Legtöbbször az álmait festi. Nagyon sokat álmodom, de nem minden álmot festek meg. Nem minden álom festői, mint ahogyan nem festői minden táj sem. Nem az álom irrealitása, misztikus, groteszk, rikító oldala kívánkozik vászonra, csak egyes álomban látott képek, fák, tájak, lakások, emberek. Az álomban elsősorban az élmény ke-rül előtérbe. A természetben a látvány hozza létre az élményt, az álomban az élmény születik meg először, s teremti meg, szinte ürügyszerűon a néki legmegfelelőbb, őt legintenzívebben kifejező álomképet". Szószerint idéztük Román Györgyöt, mert sajái szavainál, önelemzésénél pontosabban és találóbban úgysem fogalmazhattunk volna.De nemcsak álmot fest, dolgozik kinn a természetben is, mégis az álmon kívül. a második nagy témaköre: gyermekkorának az emlékei. Ezek az emlékben élő vidékek a Balaton, a vursli, Zugló, a külváros. Képelemei között majdnem mindig megtalálhatjuk a házat, épületet, vagy épületrészlete}, kaput, ablakot, vagy az erkélyt tartó atlaszokat. Valódi architektúrát, vagy fasztasztikus épületeket. És ebben a környezetben valódi, vagy fan-tázia-beli alakokat. Látott tájat, vagy képzeleti tájat.Feszültséggel teli képei mind háromdimenziósak, hangsúlyozott a térábrázolás, erős !a plaszticitás. A lágyító atmoszféra vagy hiányzik, de ha némiképpen jelzi is a művész, a szerepe jelentéktelen. Tömzsi, tömbszerii alakjai, kerek, domború épületei szinte szob-rászi kifejezést kapnak a vászon síkján. (Érdekes, hogy akt-studiumai is olyanok, mint a szobrász-rajz.) Festészeti kifejezése zsúfolt, rekvizitumok-