Sándor András, a szabadgondolkodó (dedikált példány) [antikvár]

Előszó Sándor András - ha csak rövid ideig is - atyai jóbarátom volt. Meghalt 1997-ben, Egerben, - 74 éves korában. Másfél éves barátságunk története amilyen egyszerű, olyan romantikus. A rendszerváltást (1990.) közvetlenül megelőzően főleg a KAPU-t és a HITEL-t olvastam; azután többnyire csak jobboldali heti-és napilapokat -Demokratát, Magyar Fórumot, Pestmegyei Hírlapot, Új Magyarországot, Új Időket, stb. amelyek segítettek megértenem: mi is történik a nagypolitikában. A sok jó író között (már 1996. után) feltűnt nekem egy, akinek egyedülállóan vitriolos stílusa, objektív lényeglátása, könyörtelen, ámde igazságos, különleges ítélőképessége és publicisztikáinak bátor őszintesége mélyen megragadott. Egy időponttól kezdve már módszeresen kerestem s direkt vártam újabb és újabb írásait, mert egy sem volt közöttük, mely unalmas, kisszerű, hétköznapi, nehezen érthető vagy hazug lett volna: valamennyi pontosan az aktuális probléma kellős közepébe talált. Mérhetetlenül csodáltam az ismeretlen embert hatalmas tárgyi tudásáért és mély bölcsességéért. Sándor András ekkor állandó író - vezető publicista - volt a Pestmegyei Hírlapban és az Új Időkben. Egy különösen gondolatébresztő cikkét követően azonnal tollat ragadtam és levelet írtam neki; ismeretlenül, a kiadó lap, a Magyar Fórum szerkesztőségébe címezve. Már nem is reméltem, hogy válaszol - közel 4 hét telt el -, mire megjött a levele.