Serdülő- és gyermekpszichoterápia 2008/1-2. (többszörösen aláírt példány) [antikvár]

Részlet:Koller ÉvaMéltó búcsúMotto:Örkény István: In memóriám dr. K. H. G.-Hörderlin ist ihnen unbekannt? - kérdezte dr. K. H. G., miközben a lódögnek a gödröt ásta.-Ki volt az? - kérdezte a német őr.-Aki a Hyperion-t írta - magyarázta dr. K. H. G. Nagyon szeretett magyarázni. - A német romantika legnagyobb alakja. És például Heine?-Kik ezek? - kérdezte az őr.-Költők - mondta dr. K. H. G. - Schiller nevét sem ismeri?-De ismerem - mondta a német őr.-És Rilkét?-őt is - mondta a német őr, és paprikavörös lett, és lelőtte dr. K. H. G. -1.Mikor már látszott, hogy nincs mit tenni, mikor már a körülmények végképp felemésztették energiáinkat és nem maradt arra, amiért a Faludiba bemenni érdemes volt, és az, hogy a Faludit bezárják, az már csak egy technikai lépés volt, akkor azt mondtam a Kökénynek": próbáljunk meg legalább egy méltó búcsút" szervezni a Faludinak.Ennek a búcsúnak egyik része ez a kiadvány. Mivel én voltam az utolsó vezető pszichológus" nekem jutott ez a megtisztelő, de nagyon nehéz feladat, hogy ezt a bevezetőt megírjam. 1983 októberétől dolgoztam a rendelőben, nem tudott 25 évvé kerekedni az itt töltött idő. Mikor 30 évesen fiatalként" odakerültem, még ott ült a szemináriumon Hirsch Margit néni, Binét Ágnes, Nemes Lívia, Vikár György, Klaniczay Sára, Virág Teréz, és ott volt már Lust Iván is, aki a rendelőbe hívott.Mikor a Faludit 2008.junius 20-án bezárták" - az adminisztratív személyzeten és a gyesen lévőkön kívül - már csak ketten álltunk alkalmazásban, Bíró Anna és én. Ezért is neveztem technikai lépésnek" a rendelő bezárását.Magáról a rendelő bezárásáról és annak folyamatáról nem akarok írni, túl közel van még. Arról tudok írni, ahogy én látom és átéltem a Faludiban töltött időt, SZUBJEKTIVEN. De azt tanultam a Faludiban, hogy a (reflektált, felismert) szubjektivitás megengedett, hasznos: használható arra, hogy a dolgokhoz való KAPCSOLÓDÁSUNKAT megértsük.Mindenkitől lehetett tanulni valamit. Megközelítést, a helyzet leírását, szempontokat, toleranciát. Na persze volt, hogy összecsaptak a vélemények, de valahogy mindig maradt LÉTJOGOSULTSÁGA a másik elgondolásának is. Az, hogy szabad, lehet, sőt kell is szubjektívnek lenni, (mert ez a dolgok bizonyos vonatkozásának a megismeréséhez visz el bennünket, vagy magunkról tudunk meg vala-