"...sodrában a szörnyű malomnak" (dedikált) [antikvár]

Lapélein, borítók belsején és a mellettük lévő oldalakon elszíneződött, szórt foltokkal.
ó tíz esztendeje, hogy kezembe került az Élet és Irodalomban Szilárd Gyula "sodrában a szörnyű malomnak" című dokumentum regényének ismertetése. A recenzes, Szabó Ágnes, aki nem titkolta, hogy úgy általában nem szereti az ilyesfajta írásműveket, mert legtöbbjük fő pozitívuma az a puszta tény, hogy a szerző igazat ír. Erről a könyvről, és szerzőjéről meleg szavakkal emlékezett meg. Mint írta: "a kötet, az akkor 70 éves férfi fiatalkoráról szólt, munkaszolgálatról, halálmenetről, de nem a borzalom nyelvén beszél, s brutális képsorokkal sem ostromol szüntelenül, pedig kitűnő vizuális megjelenítő készségnek birtokosa. Látomásai vagy láttatásai Bosch képeihez hasonlóan szépek. Félelem helyett szorongást kelt, bánat helyett csalódottak közöny elleni csendes lázadását". Ez volt első találkozásom Szilárd Gyulával, majd röviddel később személyesen is megismerhettem fali képeinek bemutató kiállításán.