Sors-kiáltó (dedikált) [antikvár]

A szerző által dedikált.
A ma Dabashoz tartozó Gyón községben születtem, abban a házban, amelyben az első világháború máig méltatlanul elfeledtetett költője Gyóni Géza látta meg a napvilágot. Életem egy pillanatában Ő kiáltotta rám a legtisztábban, hogy az "... Élet szent gyönyörűség, az egyetlen, mely nekem ragyog..." (Caesar, én nem megyek." Szülőföldszerűen Kiskőröshöz tartozónak vallom magam, öt éves koromtól ott értem felnőtté, így tán joggal írhatom ide városom költőgéniuszának szeretett, dübörgő sorait: "... ébredj, ébredj istenverte nemzet,... ébredj Hazám, mert, ha most nem ébredsz, soha többé nem lesz ébredésed... Oly sokáig tengődtünk mi úgy, hogy volt is, nem is miénk az ország. Valahára mutassuk meg már, hogy senkinek sincs semmi köze hozzánk..." (Petőfi: A Nemzethez) Az 1990-es, úgynevezett rendszerváltók - elárultak. Mind. Határon belül és kívül is. Idegenekkel, szecskanépekkel összejátszva, hiteinket megtaposva. Ám mi, ezerszáz év után, itt e gyönyörű földön, Európa legszebb medencéjében nem lehetünk sem szórvány, sem cselédnép! Murányi László újságíró, a Magyar Televízió és a Magyar Rádió munkatársa volt. Harminc évig a TV-Híradó, a HÉT jogi végzettségű riportere, szerkesztője műsorvezetője. 1991-től a Parlamenti Napló szerkesztőségvezetője, főmunkatárs. Az 1994-es, kommunista választási győzelmet követően rendkívüli lemondással távozik a Magyar Televízióból. Néhány év után médiajogot tanít a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán, tantárgy-alapító címzetes egyetemi docens. Társalapítója a Nemzeti Újságíró Tanodának, életre hívása, 1997 óta választott tagja a Százak Tanácsának, Dabas város Díszpolgára, a Pongrácz Gergely Érdemérem kitüntetettje.