Függőleges birodalom (dedikált példány) [antikvár]

Az első érintésNegyvenkét évesen visszanézve az élet olyannak tűnik, mint valami arabeszk. Ismerős minden motívuma, ám az egészet mégsem tudom elolvasni. Ismétló'dó' és érthető' elemek, más jelek egyszeriek, miért és folytatás nélkül. Ráadásul az emlékezés hol ezt, hol azt a részt nagyítja ki, vagy helyezi más összefüggésbe. Megnyugtató viszont, hogy e személyes szőttes legalább szép.Az én arabeszkemet át- meg átszövik a függőleges jelek. Ezeket azonnal felismerem: a fák, a sziklák, a hegyek. A függőleges birodalom.Magányos és gyönyörű gyermekkorom a természet vad imádatával telt. Nagymamámnak köszönhetem ezt, akivel a hosszú-hosszú nyári vakációkon bebarangoltuk gombákat gyűjtve a Cserhát vadonát. Különös szeglete az országnak Palócföld. Bár itt született Az ember tragédiája, és itt alkotott Mikszáth is, efelé mégis inkább a mély magyar humuszban maradt eltemetve a tehetség. Kárpótlásul viszont jelen van egy paradicsomi emlék: palóc atyafiak és az erdős-hegyes táj közötti szelíd harmónia. Mintha azt sugallná e vidék, hogy az élet úgy is szép, ha jeltelenül és egyszerűen elfut, mint egy patak.Érezhették szüleim is e táj szorító dilemmáját, mert a szegénység elől hamar elköltöztünk Budapestre. Tízéves voltam ekkor, de szerencsémre a város erdős-hegyes peremére. Hűvösvölgybe kerültünk. Magányos fiú maradtam a nagyváros dacára, vagy éppen azért. Jó barátaim mindig voltak, de ők is különc és maguknak való kamaszok. Iskolatársaim többsége már lányok felé nézegetett, míg én pirokémiai kísérletekkel kerestem a kalandokat.Apám kamionvezető lett, igazi világcsavargó, sokszor hetekig nem láttam. Nagyon nehezen fogadta el, hogy hegyet mászom, pedig a mászás is valamiféle elcsavargás szeretteinktől. Másfelől érthető a szülő aggodalma. Egyébként is, egy pusztai országban a hegymászás miféle karrier? Édesanyám egyetlen fiúgyermekként a széltől is óvott volna, ha lehet - így aztán tizenhat évesen titokban kezdtem el barlangokba járni.A Pesthidegkút fölötti hegyekben található Hétlyuk-zsombolyba vezetett első kalandom. Csillagtalan, vak éjszakában indultam a lakásunktól tizenöt kilométerre fekvő barlanghoz. Gyalogszerrel, hiszen ilyen tájban még nem jártak a buszok. Pitymallott, mikor a tíz méternél alig mélyebb kis zsombolyba leereszkedtem az otthonról hozott ruhaszárí-5