Tanultam, tanítottam, tanulom (dedikált példány) [antikvár]

Magyarország kiemelkedő kosaras szakemberének 90. születésnapjára készültünk. Gyűjtöttük az anyagot, kerestük a tanítványokat, barátokat, kollégákat, míg meg nem érkezett a nem várt megoldás magától az ünnepelttől". Több oldalnyi kézzel írt visszaemlékezése minden addigi elgondolásunkat felülmúlta. Döntöttünk. Így ahogy van. Közkinccsé kell tennünk! íme, közreadjuk.Verbényi József ihletett sorai visszavezetnek minket a magyar kosárlabdázás aranykorába. Előbb válogatott játékosként, majd gyakorló edzőként, de legfőképp az edzők professzoraként foglalt el vezető szerepet hét évtizeden keresztül.Novellaszerű írásainak rendkívüli értéke, hogy hű képet kaphatunk a korról, egy nehéz sorsú fiatalember küzdelmes, de gyönyörű karrierjéről - a gyerekkori grundoktól a nemzetközi szereplésekig. A különböző időpontokban papírra vetett gondolatok olyan szemléletesen írják le ifjúkorának állomásait, hangulatát, színeit, hogy mi is ott érezzük magunkat a helyszíneken, együtt mozdulunk vele, keressük az új feladatokat, az új tanítványokat, akiket meg kell tanítanunk, mert a nélkül nem teljes az életünk.Tanulságos történelmi képet fest az ötvenes évek Magyarországáról, és van ereje szarkasztikus humorral tekinteni ezekre a borzalmas évekre. Ezt kapjuk Verbényi Józseftől, a minden nehézségen átsegítő hitet. Minden tette azt sugallja, hogy kötelessége a tudás továbbadása annak, akinek megadatott, hogy a birtokában legyen.Édesapja a malenkij robot" áldozata, ő maga is ártatlanul raboskodik legszebb férfikorában...