Szabad ötletek tára avagy egy andragógus köszöntése (dedikált példány) [antikvár]

Vannak emberek, akiken nem fog az idő, akiket testi valójukban, szellemükben egyaránt ugyanolyannak látunk, miként megismertük őket. Különösen így vagyunk azokkal, akik kollégaként, barátként életünk részeivé váltak, akikkel az egy hónapja, egy éve megkezdett gondolatot úgy tudjuk folytatni, mintha az imént váltunk volna el egymástól. Sajnos jómagam kevesekkel vagyok így, részint a kor, a rohanó világ szétzilálta emberi kapcsolatok miatt, részint a múló idő, az egyre több társat, barátot elszólító elmúlás okán. Csoma Gyula ezek közé a kevesek közé tartozik. Sokat gondolkodtam, hogy vajon miért éreztem ismeretségünk kezdete óta olyan magamhoz közelinek, talán nem veszi zokon, rokonléleknek őt. A magyarázat Csoma személyiségének egyik fontos lényegében keresendő. Szavaiból, még inkább írásaiból ugyanis azonnal kitűnt, hogy ízig-vérig szellemi ember, az a fajta írástudó, akit nem fertőzött meg az a bizonyos „őspatkány terjesztette kór", a „meg nem gondolt gondolat". Csoma Gyula mindig a gondolkodó, a manipulálhatatlan, az önmaga értékítéleteiben bízó személyiség benyomását kelti. Első találkozásunk jellegzetesen egyoldalúnak mondható, hiszen egy, a hetvenes évek elején megjelent, a felnőttoktatásról írott könyvéből ismertem meg, amelyet egyetemi szakdolgozatom bevezető fejezetéhez olvastam el. Máig felidéződik bennem, hogy milyen módon fogott meg i az egyébként száraz témát taglaló - könyv stílusa, milyen más volt Csorna mondatainak szerkezete, mint ahogy az is, hogy milyen hitelesen és elkötelezetten írt a felnőttkori tanulás társadalmi szerepéről. Az az első könyv arra adott példát, hogy egy értelmiséginek miként kell felelősséget vállalnia a hátrányban levőkért, az érdekeiket nem mindig felismerni képesekért. Talán máig sem tudja, de az, hogy végül is motiváltan, kedvvel és talán nem is rosszul írtam meg ama dolgozatot, leginkább neki köszönhető. Ez időtől fogva számos könyvét, cikkét elolvastam, s mindig bele tudtam feledkezni mondatainak tisztaságába, mindig megéreztem, ezt az először megtapasztalt elkötelezettséget, hitelességet. Egy születésnapi laudáció nem alkalmas ilyen gazdag életmű tételes értékelésére, de egyetlen könyvét a sok közül mégis fontosnak tartom, pontosan a hitelesség, az érzékletes fogalmazás és az érdeklődéskeltés művészete miatt. Az Elviszik-e a kutyák az iskolát? című kedves kis könyve gyerekek sokaságában és minden bizonnyal legalább annyi felnőttben keltette fel az iskola története, a nevelés problémavilága iránti érdeklődést. Ez a kis könyv családi emlékek miatt is kedves a szívemnek, mivel kamaszodó lányaimmal akkor tudtam először kicsit a szakmám nyelvén beszélgetni az iskoláról, az iskola történetileg létezett különböző formáiról, amikor elolvasták ezt a kis könyvecskét. Ez a könyv nem is annyira szakmai értékei miatt jelentős, hanem jól példázza azt, hogy Csoma számára hosszú idő óta mennyire fontos a szó legnemesebb értemében vett ismeretterjesztés, népművelés.