Szabadesések (dedikált példány) [antikvár]

Kökény Éva harmadik kötete elé „Szokásom szerint nem tematikusan válogatom, hanem sorjáztatom őket [ti. az új verseket] születésük sorrendjében [2014 tavaszától, tehát elözö kötete nyomdába adása óta], ahogyan az évszakok, a hangulatok, a fények és az árnyékok követték egymást napjaimban, az életemben" - írta nekem a kecskeméti költő, Kökény Éva levelében, annyira jól jellemezve saját magát és egyben verseit is, hogy a legjobbnak láttam egyszerűen idézni öt. Ennek alapján követem jórészt én is a szerző Kökény Éva hangulatának változásait, együtt a világ történéseivel. „Ha most itt volnál, elmondanám, / mi az, amit köszönhetek Neked: // Angyalok türelmét /( )/ Zenével kelni és feküdni / Zsongó lélekkel álomba zuhanni". (Ha most itt volnál) Igen, így, abc-be szedve olvashatjuk a köszönni valókat (!), amelyeknek átgondolt számbavétele jól jellemzi Kökény Éva életfelfogását és világlátását is. Aztán ezt olvashatjuk: „Felhők fölé repülnék megint, / mint oly sokszor / álmomban! ( ) / Tudom elkapsz, ha mégis zuhanok." (Szabadesés) - Bizalom valakiben. Vajon kiben? Más verseiben is ugyanígy rejtőzködő marad Kökény Éva: „te maradsz életem / keserédes terhe, / ki belém gyógyultál / most és mindörökre." (Semmi és minden) „Nem kértük életünk. Lettünk. / Ölelésből életre keltünk " (Lebegés) - írja máshol. Szüleinek, szüleiről, „anyácskáról" sok verse szól. Ilyen az „Apámnak" c. vers („Apás voltam, ő is nagyon szeretett"), de sok más vers is. Például: „November szülötte anyám, / novemberben születtem én, / novemberben halt meg apám, / november sóhaja e költemény." (November)