"Szabadságot mindenben és mindenkinek" [antikvár]

IDEGEN FENNHATOSAG ALATT ELTÖLTÖTT ÉVSZÁZADOK: A KEZDETEKTŐL A SZENT SZÖVETSÉGI RENDEZÉSIG Belgiumot a 19. századi kortársak a modernizáció, az iparosodás, az urbanizáció és a liberális-alkotmányos-parlamentáris monarchia mintaállamának tekintették, majd Hollandiához, Svájchoz, és a skandináv államokhoz hasonlóan a 20. században is a sikeres európai kisnemzetek között tartották számon. Sok száz éves történelme során visszatérően nagyhatalmi csatározások színhelye volt a franciák és a németek, illetve a spanyolok és a hollandok között. A latin és a germán kultúra találkozásánál helyezkedett el, de nem azok szétválását, hanem összekötésüket szimbolizálta. Belső fejlődését mindvégig sokféleség, sokszínű összetettség: flamandok, vallonok és németek együttélése jellemezte, miközben a „törzsterületektőr sokáig eltérő pályán mozgott Liege, s ugyancsak speciális jegyeket mutatott fel a főváros, Brüsszel története. Az érintett földrajzi egység legrégibb lakói közé tartozó belgák ősi történelme a mai határoknál lényegesen szélesebb zónában játszódott le. Az általuk lakott föld elnevezése nem mindig takart azonos területeket: a római császárság korában a Szajna, Marne, Rajna közötti részre terjedt ki, majd a római kor végén eltűntek. Az elnevezés iijra felbukkanása a reneszánsz korára esett, amikor a humanisták a felélesztett terminust az Ardennek és az Északi-tenger közötti sávra használták. Ekkoriban a jelenlegi Belgium területét benépesítő lakosság által alkotott államalakulat meghatározására inkább használták a Burgundia, a burgund körzet elnevezést, a belga név általános elterjedésére pedig a 18. század végétől került sor.' ' Pierard 1948. 5-6. 11