Szalmaország (dedikált példány) [antikvár]

BEVEZETESAz igazi liagyomány, soiiasem a múlt élethű visszaállítására törekszik, hanem arra, hogy elébe álljon annak a pusztulásnak, amit az idő, a feledékenység, a dolgok természetes halála elhoz közénk."(Csoóri Sándor)Egy szál szalmát se tesz keresztbe, szalma legény, arany leány, nem szalmaszál, hogy elhányd, szalmatűznek szene is hitvány - tartja a közmondás, s kitűnik, hogy a szalma, szinte minden esetben az értéktelent, a hitványt, az eldobandót, a lebecsülendőt, a semmire se jó anyagot, embert, helyzetet szimbolizálja. Természetes volt, hogy az ember a környezetében könnyen hozzáférhető anyagba lássa bele ezeket a tulajdonságokat. Pedig ha széjjelnézünk a paraszti háztartásban, a szalma felhasználásának számos módját láthatjuk, nem csak az udvarban, hanem a mindennapi életükben is. A parasztember leleményességét mutatja, hogy az értéktelennek tartott szalmának is ezernyi funkciót, felhasználási módot talált.Könyvünk megkísérli nyomon követni, hogyan alakult, fejlődött, változott a szalma felhasználása" Magyarországon a XX. században. Milyen folyamatok hatására vált a gabonaszár több kézműves-mesterember megélhetését biztosító alapanyaggá, s napjainkban fiatalok, alkotó emberek művészi kifejezésének ihletőjévé és forrásává. Hogyan él tovább a tradíció az anyagban, a formában, s hogyan válik ez az egyéni önkifejezés eszközévé. Miért érzi úgy a mai ember, hogy a szalmát újra fel kell fedezni, miért gondolja fontosnak, hogy a régi formákat meg lehet és kell tölteni új tartalommal, miért és hogyan váltak a régi szokások mai életünk szerves részéve, s miként alkot ma több száz szalmafonó a saját és környezete örömére ebből az aranysárga fényű, törékeny anyagból. Könyvünkkel szeretnénk hitelesen bemutatni, hogy a negyedszázada - igényességből -elindult megújhodása a népművészet és kézműves kultúrának, a szalmafonás területén nem lett múló divat. Az iparművészet irányába történt érzékelhető elmozdulás nyitottabbá tette az alkotókat és a népművészetről egységben gondolkodókat. Elfogadták és követik a népi kultúra hagyományából megőrzött formát, szerkezetet, anyagtiszteletet és évezredes tapasztalatot, de ezekből a törvényekből fölismerték a XXI. század emberének korszerű igényeit is.A magyarországi szalmafonás történeti áttekintésén túl könyvünk gazdagon illusztrálja a hagyományok tovább élésének lehetőségeit és realitását. Megkísérlünk bemutatni egy olyan folyamatot, melyben a magyar népművész, a kor funkcionális és esztétikai igényeit is színvonalasan képviselő iparművész, a gyermekek esztétikai nevelését és a természet tiszteletét fontosnak tartó pedagógus és szülő, valamint a szépnek, a felfedezésnek örülni tudó gyermekek is otthon érezhetik magukat. A hagyományaink előtt tisztelgő, a jövőbe bátor alkotókedvvel néző olvasót erre a közös felfedező útra invitáljuk.2000. MillenniumTüskés TündeSülye Károlyné