Szavakkal tapogatózol (dedikált példány) [antikvár]

"földadog a mélyből a hallgatás"(Szoliva János versei elé)Szoliva János zárkózott, szemérmes költő. Az elhallgatások, a végletes szentenciák művésze. A rációt abszolutizálja, s mindazt, ami elsőként érintheti meg az olvasót (a képekbe oldott érzelmeket), a háttérbe tolja. Mintha a vers csak véletlen találat lenne, s akaratlan születne a költő tollán, hogy kimondhassa, ami "belülről virágzik". S ahogy befelé figyel, érzi, hogy a "kötések fellazulnak", hogy "világgá fiit" ezer arca, s hogy végül "a megméretés sáncába hullva / balzsamos maszk"-ját temeti.Szoliva János birkózik a verssel, de "véges és végtelen közt" nincs más irány, csak mi "a kétes semmin át / / a végtelenbe visz", bár "az álarcból kilóg az arc", s "törött tükörből pislog" ránk a kor.Ez a könyv végül is több, mint az első kötetek általában. Szerzője hatodfél évtized magasából tekint önmagára, mindannyiunk világára, s a megélt valóság szinte elnémítja: a metaforák fuldokolnak, a tárgyak árny nélkül szétomlanak, de a költőre szabott történelem emberszabású, ezért miénk a pesszimizmusa, s ezért fogadjuk el ítéletét: "visszahúz, ami felemel."Szoliva János takarékosan bánik a szóval, de költészete gondolatilag tágas. A filozofikus dal mestere ő, s ha felfénylik egy-egy szóképe, hasonlata, az a legjobbak társává teszi: "tükröd fényében / úszik el az éj" - "Add