Száz arc meg kettő (dedikált példány) [antikvár]

Tört és eltörődött kórszakban talán már csak a cseppek törhetetlenek. Egy világot visszatükröző könnycsepp - széttörhetetlen: s különös fénnyel ragyog fel, ha részvéttel telve súlyosul.Bor István Iván festő- és grafikusművésznek állít emléket száz - arcot-rajzot is megjelenítő - haikuban új képes" könyvében Dudás Sándor, mintegy jelezve a japán költői forma eredeti rendeltetését: vers, festmény, zene sűrül egybe tizenhét morában. E hármasság látható része a vers és a kép, a láthatatlan pedig a muzsika. Mert az utóbbi a benső tájon búvik meg, mint énekében a tücsök - Macuo Baso hasonlatával élve.Zömmel avaré típusú, a múlandóságot sejdítő-sajdító haikuk sorjáznak itt elénk. Egy tűnt arc száz tünékeny árnyalata, szavakban, vonalakban megérzékítve, és rímekben megcsendesítve.S amit elhallgat a lírikus, annak akkora csendje van, hogy már-már csendül. És ez a harangozó" csend mutatja a világ mái állapotát is.Mostanában, amikor az élést mindinkább a mindenáron túlélés váltja fel, ritka a victoria jele a világban.V-jeit Dudás Sándor is kiheverhetetlen győzelem" (Puszta Sándor) értelmében mutatja fel: Mit tettél velem? / Karom v-betűjébe / szorítom