Székelyföldi olimpiai bajnokok, csíki olimpikonok (dedikált) [antikvár]

DVD-melléklet nélkül.
Bajnokcsapat! Bajnokcsapat!” – kiáltottuk öten a galaci jégpálya lelátójáról. „Hajrá, Szereda!” – ugráltunk, tapsoltunk, tomboltunk. Magunkba szívtuk az élmény minden pillanatát. Maroknyian. Játékosok és szurkolók, sportvezetők és újságírók. Az utolsó dudaszót követően egymás nyakában lógtunk a jégen. Csíkszereda ismét bajnok! 1997 februárjában 34 év várakozása, bizakodása és reménysége vált valósággá. Kisszámú táborunkban kamerával a vállán egy 35 éves fiatalember. Alacsony, zömök, heves vérmérsékletű, kissé öntörvényű szív-lélek sportember. Nyakas, elszánt és szókimondó. Hús-vér székely. Ráadásul csíki is. A ’89 decemberi eseményeket követő időszak megbízható tanúja. Sportújságíró, -riporter, -szerkesztő, -kommentátor és -műsorvezető. Ír, beszél, vitatkozik és lökdösődik is, ha kell. Közvélemény-formáló. A helyi tévéadón Sportszerda című műsorával heti rendszerességgel jelentkezik. Mondhatni, mindenevő, de számára az igazi csemege, a sportok sportja, a jégkorong. Gyerek-, majd ifjúkorában szenvedélyesen kergette a korongot. Férfiemberként már csak szemmel követi ugyan, de az egykori hév teljességgel megmaradt. Sőt, alkalomadtán meg is sokszorozódik. Műhelye csukott ajtaja mögött lehiggad. Az alkotásban könyvek, felvételek, diák, fotográfiák, újságok és ereklyék tömkelege ihleti. Ezek társaságában kimértté és alapossá válik. Tudja: a múlt felé fordulni csak így szabad. Múzsája a csíki ember, hazája a Székelyföld. Dokumentumfilmjeiben őróluk regél, számukra állít emléket. Portréfilmjei hiánypótlóak. A ma nemzedékét a múlt nagyjaival szembesítik. Útja ezúttal a coubertini dimenzióba vezet. A sportvilág legjelentősebb porondján fellépő csíki székely fiatalokról ír. Hősei valóságos ikonok, akik Becze Zoltán tolmácsolásában kivétel nélkül azt üzenik számunkra, hogy a lehetséges és a lehetetlen közötti határvonalat az akaraterő húzza meg.