Szembefordulva (dedikált) (aláírt) [antikvár]

Védőborítója enyhén kopottas.
"Ezekben a versekben olyan költő szól, aki hivalkodás nélküli drámaként élte meg az ország és az otthon vesztét, „kínját az elnémított szavaknak, s a forradalom gyönyörű álmát", a szerelem és barátság veszélyeztetettségét, a nagyváros fűszálnyi zöld nélküli sivárságát, a templomrombolások és menekülések, a mai Közép-Európa bőrünkön átható válságát, aki éppen ezért, álpátosz nélkül mer vitázni a herderi jóslattal: Szétszóratni még túl sokan vagyunk, még gyermekek jönnek az úton, akik testünk kövezetén jövőbe tartanának. Somkuti Gabriella későn kezdett publikálni, de látásának elevensége ép maradt, önfeledten áradó, vagy fűszeres, önironikus hangján többszörös magányából is arra int bennünket, hogy a szembeforduló tiszta emlékezet nélkül nincs se idő, se lét, se égbe kapaszkodó lélek, se emberhez méltó öntudat."