Szemelvények Szeged közigazgatás-történetéből (dedikált példány) [antikvár]

Bevezető Életünk előre haladtával bekövetkezik az az időszak, amikor úgy érezzük, ho^ indokolt sort keríteni végzett munkánk összegzésére, áttekinteni és talán rögzíteni is mindazt, amit alkotó éveink során produkáltunk. Különös hangsúlyt kaphat ez az igény, ha erre valakitől vagy valamely okból késztetést is kapunk. Mint a szegedi közigazgatásnak több évtizeden át aktív köztisztviselője, a mindennapok megszokott teendői mellett kedvet éreztem munkaköri feladataimon túl a közelmúlt helyi igazgatási eseményeinek tanulmányozására. Tapasztalataimat, szerzett ismereteimet igyekeztem rögzíteni, majd különböző módon és fórumokon közzé is tenni. Az adatgyűjtésben a szegedi tanácsi és önkormányzati források mellett hasznos támogatást kaptam a Megyei Levéltártól, vezetőjétől és egyes munkatársaitól. Publikálásra ösztönzött a Somogyi Könyvtár szervezésében, gondozásában rendszeresen megjelenő helytörténeti kiadvány és a Könyvtár részéről patronált Kisteleki Ede-Alapítvány két évenként ismétlődő helyismereti pályázat-kiírása is. Ezek a fórumok és lehetőségek elősegítették város- és közigazgatás-történeti dolgozataim megírását, jelentették azok szakmai elbírálását, esetenként honorálását és nyilvános közreadását egyaránt. A Csongrád Megyei Levéltár igazgatója, Blazovich László szerint írásaim egy része nagyobb publicitásra is érdemes lenne, az ehhez szükséges anyagi feltételeket azonban nem sikerült megszerezni. Bár a Levéltár évekkel ezelőtt példát mutatott, hiszen egyik összeállításomat szokásos évenkénti tanulmány-kötetében közreadta. Megítélésem szerint a XX. századi, különösen annak második felére eső szegedi közigazgatás-történet kutatása meglehetősen elhanyagolt. Nem tisztem, hogy ennek okait kutassam, vagy az egyébként lehetséges publikációk hiányának indokait rangsoroljam. Mégis szükségesnek vélem jelezni, hogy azok az intézmények, melyek a helyi közigazgatás témájával feladatkörük alapján foglalkozhatnának, ermek a követelménynek - ilyen-olyan okból - nem tudnak maradéktalanul megfelelni. Talán elegendő, ha arra utalok, hogy az egyetem jogi kara közigazgatási tanszékén több évtizede hiányzik az olyan vezető professzor, aki nem csupán másod (vagy sokadik) állású státuszban töltené be a tisztséget. A levéltári közlemények is leginkább a jóval régebbi korok emlékeit dolgozzák fel. Az a látszat, hogy szerzőik óvakodnak a közelmúlt eseményeinek objektív megközelítésű rögzítésétől. Van alapítvány, mely a helytörténeti kutatás és ismeretközlés támogatását tűzte célul, munkájában azonban -úgy tűnik - nem elég hatékony az ösztönzés, s elvárásai sem maradéktalanul helytállóak. Bár volt már bátortalannak bizonyult kezdeményezés a tennivalók felmérésére, de ennek gyakorlati eredménye pregnánsan még nem látszik. A XX. század második felének jelentős időtartama egybe esik a magyarországi tanácsrendszerrel. Közismert, hogy ennek az időszaknak a társadalmi-politikai megítélése - számos vonatkozásában nem indokolatlanul - általában elmarasztaló, ez azonban nem adhat felmentést az e területre eső kérdések tanulmányozása és a realitásokon alapuló értékítélet rögzítése alól. Magam visszatérően igyekszem felhívni a figyelmet arra az igényre, mely a város, Szeged története írásos megjelenítését a