A csend árnyéka (dedikált példány) [antikvár]

Gulyás Ilona új kötetéről Három verseskötete jelent meg eddig a szerzőnek: Tükörfény, 2008; Fehér kő, 2011; A csend árnyéka, 2013. A gyűjtemények valamennyi darabjában megfigyelhettük, megfigyelhetjük Gulyás Ilona egyszerű versbeszédét, lírai közvetlenségét. Az élmény valósága olyan szoros kapcsolatot feltételez az olvasóval, hogy párbeszédre, közös gondolkodásra indít el bennünket. Töprengések, az élet örömeinek és bánatainak állandó boncolgatása, továbbgondolása - a verseken keresztül - önnön életünk jó és rossz pillanatait idézi fel. És itt van a lényeg: Gulyás Ilona versei megszólítanak, olykor-olykor nyugtalanítanak, megoldatlan ügyek mellé állítanak bennünket, mint olvasókat. A tárgyi valóság, a magánélet és a közélet történései sorjáznak előttünk: „Hegyek lábánál állok/ nézem sziklán és fa törzsén/ a mohát.// Indulnom kell a csöndnek/ szavakon és éjszakákon/ át." - Vár a fény; „Kalitkába zárt madár vagyok./ Vergődő, félő, nyugtalan./ Repülnék - de nincsen égbolt./ Társam is hangtalan."- Énekelhessek; „Csak a multi-haszon ér az égig./ A hű emberek halottaikat kísérik." - Hazám. Az itt érzékelhető problémák - egyéni és közösségi érzések - mintegy összegzései korábbi könyveinek is egyben. Nem véletlen: a költő és a kiadó szándéka is az volt a végleges szerkesztéskor, hogy a szerző eddigi költészetének lényegét hangsúlyozzuk tovább. Költői arcélét szerettük volna megrajzolni előző könyvében - A csend árnyéka -, amit most csak erősítünk, hiszen a legújabb versek is folytatják azokat a perlekedéseket, amelyek Gulyás Ilona valamennyi írásában jelen vannak. Ami mégis új hangütés a mostani versekben: az