A föld alatti piramis (dedikált példány) [antikvár]

I. BEVEZETESÁtkozottul sokat ittam akkor este. Előbb bourbont, később valami zöld színű kotyvalékot, amit az italkeverő erőltetett rám.Fáradt voltam és kifacsart, mint egy citrom; annak a vékony szeletnek a rokona, amely ott úszott velem szemben a zöld szirup tetején.Egy pofát kerestem akkortájt, és kergettem végig a déli államokon, pedig nem csinált mást a szerencsétlen, mint hogy igyekezett megfeledkezni a tartásdíjról, ami elhagyott feleségének és gyerekeinek járt volna. Én kaptam a megtisztelő feladatot, hogy kerítsem elő, akár a föld alól is, és könnyítsék rajta néhány száz dollárral.Éjfél felé járhatott, amikor a pilóta leült mellém. Borostás volt, karikás szemű, messziről bűzlött róla a lelki nyavalya. Valamit morgott, aztán leroskadt az asztalomhoz.Nem emlékszem, hogyan kezdődött a beszélgetés. Ő mondta a magáét, én pedig hallgattam.-Soha többé nem repülhetek. Kirúgtak és kész azt mondták, a szívem és az idegeim. De hát mit csináljon egy pilóta a földön?Ittunk, ő meg csak mondta, mintha előre betanulta volna.-Én, pajtás, nem értek semmihez az égvilágon, csak a repüléshez. Az égi utakat jártam kora ifjúságomtól fogva. Senki nem értheti, pajtás, senki, hogy mi lesz egy pilótából, ha leparancsolják odafentről. Hát én most megmondom neked Hulla. Élő hulla. Nektek, földi muksóknak, sokkal könnyebb minden. De én 5