A francia batár (számozott, dedikált példány) [antikvár]

1. Szombat Gerald Tulpin nagyon unta már az utazást. Találomra a hosszabbik utat választotta, Ausztrián, Németországon keresztül igyekezett az Ardennek felé. A Marseille-ben eltöltött évek bonyodalmai óvatosságra intették, az utolsó leleplező riportja alaposan felkavarta a kedélyeket. Nemcsak az alvilág, de a rendörök is haragudtak rá. Jobbnak látta, ha egy időre eltűnik a vidékről. Unta ezeket a hosszan futó betonteknőket, a német rendet, az útszéli moteleket, de rendkívül elegáns megoldásnak tartotta, hogy sehol nem kérték az útlevelét, nem kellett bejelentkeznie. Gerald Tulpint valamikor Tulipán Gyulának keresztelték meg, egy Debrecen környéki falucskában. Tizennyolc évesen szerződött le az idegenlégióba, lehúzott tizenöt évet, s amikor megkapta a francia állampolgárságot, nevet változtatott. Elege volt abból, hogy két magyar társa Agyalágyulának csúfolta. "Szegények - emlékezett rájuk továbbszolgálatra jelentkeztek, s egy kocsmai verekedésben mind- 7