A gyűlölet vasfoga (dedikált példány) [antikvár]

ELOSZOBekaa-völgy, Libanon, 1992Abu kiguvadt szemekkel a pókot fixírozta. Már három napja, hogy felfedezte a rovart, amint ott terpeszkedett napról-napra gyarapodó birodalma mértani középpontjában s takácsmesterségét gyakorolva kötéltáncosokat meghazudtoló virtuozitással siklott ide-oda a magaszőtte láthatatlan fonalon a keleti édességekkel agyonzsúfolt bódé fala és a szomszédos rézműves sátra között. A hatéves fiú semmiben sem különbözött sorstársaitól, akik ugyancsak a palesztin menekülttáborokban jöttek a világra, hogy néhány esztendővel később tovább gyarapítsák a sikátorok között céltalanul ődöngő, reménytvesztett gyerekek végeláthatatlan és egyre sokasodó légióját.A műélvezetnek nagyot korduló gyomra vetett véget. Ráébresztette, hogy voltaképpen reggelizni szeretne, s úgy érezte, duplán rászolgált, lévén, hogy előző nap ébersége cserbenhagyta, s akkor csapott le rá a bódé tulajdonosának vasmarka, amikor már az utolsó datolyaszemeket gyömöszölte színehagyott klottnadrágja zsebébe. A hatalmas taslitól még most is zúgott a bal füle, ez azonban legfeljebb óvatosságra intette, de nem tántorította el attól, hogy ezúttal ő járjon túl az árus eszén. A bódé falának takarásából leste, hogy a tulaj mikor fordít neki hátat, s hogy a türelmetlenségét leplezze, figyelmét kényszeredetten meg kellett osztania a virtuóz pók és a gúlákba halmozott édességkupacok között.Már alig bírta türtőztetni magát, hiszen az esti vacsoráról is orrhosszal lemaradt - csak a mosatlan kuszkuszos edények várták nagybátyja otthonában, ahol kegyelemből meghúzhatta