A hajótörött (dedikált példány) [antikvár]

/. JutalomkirándulásJúlius 23-át írtak az Úr 1956. esztendejében Szokatlanul hűvös volt a kora reggel, pedig tündökletesen szórta sugarait a nap. Hiába, itt az Őrző lábainál sokszor még a napfény is hideg. Hideg, amiként ez az egész megátalkodott élet is.Vágó Györgyöt, a város ÚJ ÉLET textilgyára szövödéjének mesterét magához hívatta az igazgató.Gyuri, a hét apró gyermek gondoktól gyötrött arcú édesapja, rosszat is sej tőén, de reménykedve is ment.Vajon mit akarhat? Hátha mégis meggondolták magukat, s végre meghallgatnak.Tekintetével végigsimogatta a szabályos rendben sorjázó gépeket, mintha búcsúzna tőlük. Annyira otthon volt közöttük, már hallotta a fülével, ha valamelyiknek valahol fájt vagy alighogy fájni kezdett. Mint a jó orvos, aki csak ránéz a betegre, és máris megkérdi: Mióta van baj a veséjével?Most is zörgést hallott jobb irányból. Próbálta messziről megállapítani, hogy melyik géppel van valami kezdődő baj. Elve volt, hogy amit lehet, jobb megelőzni, még mielőtt a kicsi bajból nagy baj lenne. Ha visszajön, majd megnézi.Itt telt az ő négy évtizedes életének java része ezek között a gépek között. Saját világ, saját felelősség. De ez a felelősség nem volt valamiféle teher számára, ez tette tartalmassá a létét. Mintha fent lenne valahol, egy pódiumon, s onnan nézné ezt a munkabirodalmat. Csattognak a gépek, meghajlott hátú emberek - férfiak és nők - belefeledkezve a munkájukba. Van olyan is, aki áll, s két-három gépre figyel egyszerre. Forog a tekintete, hogy ha szálszakadás van valahol, azonnal lépjen közbe, mert ha nem, hibás lesz az anyag. Neki meg az a feladata, hogy ne legyen szálszakadás, simán, zökkenés nélkül működjenek a gépek, s ha itt vagy ott valami legkisebb rendellenesség is fellépne, azt azonnal kijavítsa.Indulás előtt még odamegy Rádulynéhez- az ő gépén akadt öt-tíz perccel előbb egy parányi kicsi hiba, amit nyomban ki is javított - s megkérdezi:-Minden rendben?-Rendben! - válaszol az asszony. Úgy megy, mintha hajtanák!