Bővebb ismertető
A HOMOK PEREG
Bizony rég volt, negyven évnél is több múlt már, fiam ült, doktornő vizsgáló asztalán. Doktornő mellett egy vékony kisleány áll, ha nem volna gyermek, hinném hogy asszisztál.
Vénnek érzem én magát az emléket is, megállítnám időt, pihennék egy kicsit. Főorvosasszonyt köszöntöm tisztelettel -volt lányt, mi házi orvosunkat szeretettel.
Közben neveltük fiam, majd egy unokát, doktornőt várják otthon, ma már nagymamát. Nem áll az idő! - ha óra nem is ketyeg, élet óráján homok, szüntelen pereg.
1996