A kitagadott fiú & A kalandor (dedikált példány) [antikvár]

Egy gyermek álmai m A hatalmas fekete csatamén előtt máskor olyan engedelmesen vált volna ketté a tömeg, mint sok száz évvel korábban ama tenger; de most jóformán észre sem vették. Porlepte lovasa nem győzött eleget füstölögni lassú haladása miatt. — Mégis, mi folyik itt? — fordult a hozzá legközelebb álló szájtátihoz — Még végül tovább tart majd keresztüljutnom ezen a nyomorúságos porfészken, mint amíg eltartott az idevezető utam! — Amparo — mutatott a kérdezett a tér közepe felé. A férfi már Idfakadt volna a kurta és számára érthetetlen válaszon; de ahogy pillantásával követte a jelzett irányt, végre ő is észrevette, akit az egész tömeg nézett. Eg}^ mutat\''ányosnő volt, nyilván őt hívták Amparónak. A lovasnak igazán nem volt vidám napja, kimerült volt és éhes; ráadásul régóta nem szabadulhatott az érzéstől, hog}*-követik. Azt éppen nem lehetett volna álKtani, hogy fogalma sem volt, kik lehetnek a kéretlen árnyékok. Ellenkezőleg: elég vaskos listát tudott volna felsorolni - és sajnos a jelöltek egyike sem éppen jó egészséget kívánna neki, ha összetalálkoznának. A fiatal zsonglőrnő tehetsége azonban il ! r