A kőfaragó (dedikált példány) [antikvár]

Első fejezet oldogkőváralja falva felett, az ottani hegy gerincét koronázva emelkedik ama észak-déli irányban elnyúló vár, mely egy III. Endre király által kiállított oklevélben Castrum Boldua néven szerepeltetik, de az idők során nevezték Bolduakev, Bodókheő, Bodókő várának is, mígnem végül Boldogkővé lett. Eredetét a szájhagyomány bizonyos Bodó nevezetű aszalómestertől származtatja, ki IV. Béla királyt e hegyre menekíté az őt üldöző tatár horda elől. A vár korai magját a tatárjárás után építtette a Tomaj nemzetségbeli Jaak fia, Tyba ispán, aztán a Tomajok után Aba Amadé nádor tulajdonlotta sokáig. Ezerháromszáztizenkettőben Károly király - hűségüket értékelvén - a Drugeth családnak adományozta, kik megépíttették az öregtoronyhoz kapcsolódó palotaszárnyat és az azt védő hasáb alakú tornyot. Boldogkő várába az alsóvár félkörös kaputornyán át lehet bejutni, azon túlnan a falak vonala szabálytalan alaprajzolattal a szikla formájához igazodik. Az udvarban cölöplyukrendszerbe állított, fából eszkábált kettős palánkfal emelkedik, az úgynevezett gyilokjáró. A délkeleti fertályból vezet lépcső a felsővárba, mely három épületrészből áll; az óvártoronyból, a fallal védett palotából és a háromszög alaprajzú lakótoronyból, melynek egyik ablakában fekete brokátpalástba burkolózott férfi állott, és zord tekintettel bámult kifelé, figyelte, amint egy púpos szolga vízzel tölt egy hordót. A torony és a palota között lelhető a tizenöt öl mély, sziklába faragott ciszterna. A vár urai vizet kerestettek, próbáltak kutat fúratni, ám a kőzet minden nedvességet elnyelt, így négyszögletesre képeztették az aknát, kifalaztatták és vízgyűjtőnek használták. Szamárháton, tömlőkben hordták fel beléje a vizet a várjobbágyok, valamint a csapadék is ide gyűjtetett. Ugyanitt a felsővárban található egy hasonlatosan vájt, szintúgy téglázott mélyedés is, a három öl mély tömlöc. Szökésbiztos, mivel lejárata nincs, a rabokat kötélen engedték beléje. A fekete ruhás tekintete elszakadt a vizet merő szolgától, az őrségváltás keltette fel a figyelmét. A szikla, melyre a várat emelték, délen igencsak elkeskenyedik, oda már építkezni nem lehetett, viszont az oroszlánfejhez hasonuló orom kiválóan alkalmatos volt az vigyázók elhelyezésére, így hát legvégére őrbódét eszkábál-